Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 20 (97. szám) - Dr. Pósán László (Fidesz) - az oktatási miniszterhez - “Ki óvja a királyt?” címmel - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
1727 sertéstenyésztéssel foglalkoztak az ott élők, az ottani földön termelték meg azt a takarmányt, amit most ez az új cég szintén föl fog etetni azokkal a sertésekkel, amely eket tenyészt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , és nekik meg fogja érni. A magyar gazdáknak meg nem éri meg. Éspedig egyetlen oka van ennek, az, hogy nekik nincs tőkéjük (Az elnök ismét csenget.) , és a magyar gazdák csak a kormá nytól várhatnak tőkepótlást, akitől pedig nem kapnak. Úgyhogy válaszát nem fogadom el. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szájer József) : Kérdezem az Országgyűlést, elfogadjae a választ. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Kim ondom a határozatot: az Országgyűlés a miniszteri választ 191 igen szavazattal, 152 ellenszavazattal elfogadta. Dr. Pósán László (Fidesz) - az oktatási miniszterhez - “Ki óvja a királyt?” címmel ELNÖK (dr. Szájer József) : Tisztelt Országgyűlés! Pósán László, a Fidesz képviselője, interpellációt nyújtott be az oktatási miniszterhez: “Ki óvja a királyt?” címmel. Pósán László képviselő urat illeti a szó. DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz) : Tisztelt Ház! A tavaszi ülésszak vége az oktat ási tárca botrányaitól volt hangos. Vegyük sorra azokat az ügyeket, amelyek felháborították a közvéleményt! Magyar Bálint egy világcég költségén az Egyesült Államokba utazott, és ott több mint 100 ezer dollár értékben, közbeszerzés nélkül szerződést írt al á. (Zaj, felzúdulás az MSZP soraiban.) Miután az ügy napfényre került, gyorsan körlevelet adott ki, hogy attól kezdve erkölcstelen beszállítók pénzén utazgatni, ajándékot elfogadni. Az ő útja még nem volt az. Négy munkatársa a Sulinetszolgáltatást nyújtó cég tulajdonosának balatoni szállodájában töltött egy hétvégét. Magyar Bálint kijelentette, hogy a rajtakapott kollégáinak semmi köze a Sulinethez. Hogy, hogy nem, a négyből kettő távozni kényszerült. Nehezen hihető, hogy a miniszter úr nem tudott arról, m in dolgoznak kollégái. A Sulinetpályázat sem volt mentes a visszásságoktól. A pályázatot úgy írták ki, hogy csak a már említett üdültető cég tudott rajta elindulni, s meg is nyerte volna, ha a Közbeszerzési Döntőbizottság nem semmisíti meg. Ugyanígy járt el az elsőfokú bíróság is. Az eljárás megsemmisítése után az Oktatási Minisztérium a már említett üdültető céggel írt alá egy szerződést, ami a tárca saját közleménye szerint is napi egymillió forint veszteséget okoz. (15.20) Ezt az egymillió forintot azót a is fizetik a magyar adófizetők. Ennyit a takarékos államról. A szakiskolai program kommunikációs feladataira merő véletlenségből egy olyan cég bizonyult alkalmasnak, amely korábban soha nem foglalkozott píárral, tevékenységi körében sem szerepelt, ám tul ajdonosi köre baráti szálakkal kötődött a helyettes államtitkár családjához. A dolog kiszivárgott, az államtitkár távozni kényszerült, de minden más érintett a helyén maradt, és a szóban forgó cég azóta is az oktatási tárca környékén szorgoskodik. Az Oktat ási Minisztérium ugyanazon gyártó három szállítójától kért ajánlatot az oktatási intézmények vírusirtókkal történő ellátására. Vírusirtót azonban számos cég gyárt, ezért a szállítók helyett inkább a gyártók versenyeztetése jelenthette volna a közpénzek tak arékos és célszerű felhasználását. A győztes szállító cég ajánlata ugyanis - minő véletlen - megegyezik a rendelkezésre álló keretösszeggel. Ennyit az üvegzsebprogramról.
