Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 9 (84. szám) - A társasházakról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
166 átmenjen a tulajdonukba. Ezt célozta ez a jogszabály, de azután ezeket is társasházzá alakították át. Egyébként is a '60as években, a '70es évek ben óriási társasházépítkezés indult Magyarországon, éppen azért, mert valahogy ez is a szükség szüleménye volt, valahogy mindenki szeretett volna lakni valahol. A telekárak nagyon felmentek, csak többen összeállva tudták ezeket megvenni. Már olyan mérvű volt ez a társasházi lakásállománynövekedés, hogy 1977ben fel kellett váltani ezt a régi '24. évi XI. törvénycikket, és ekkor született a '77. évi törvényerejű rendelet, amely a társasházakkal foglalkozott. Ezt követően is még óriási számban nőtt a társa sházi lakások száma, mégpedig azért, mert időközben annyira tönkrement a magyar lakásállomány, hogy valamit kezdeni kellett ezekkel. Az állam nem akarta tatarozni, a tanácsok nem tudtak vele foglalkozni, nem volt pénzük, ezért született meg az az elgondolá s, hogy a bérlőknek szépen el fogják adogatni ezeket a romos, rossz lakásokat. Előhúzták a fiókból ezt a régi, 1969. évi kormányrendeletet, és ennek alapján azután tömegek jutottak a saját lakásukhoz. (11.20) Rákényszerültek, hogy megvegyék, igaz, rendkívü l olcsón, mert közben annak is híre ment, hogy majd a lakbérek óriási mértékben fognak emelkedni, sőt, ha nem veszi meg a bérlő, akkor másnak is eladható ez a lakás. Mivel rendkívül olcsón lehetett ezeket megvenni, mindenki félt is attól, hogy megveszik a feje fölül; nem akart magas bérleti díjat fizetni, így aztán megvette, és egy problémahalmaz zuhant rögtön a fejére, hiszen ezek a házak rossz állapotúak voltak, ezeket fel kellett volna újítani, pénz nem volt rá, és ezt nyögjük még most is, ismétlem, főle g a nagyvárosokban. De már körülbelül akkor kialakult ez az óriási mérvű kényszertársasházi állomány, amellyel ma is rendelkezünk, és ekkor már alkalmatlanná vált az 1977es törvényerejű rendelet, és akkor született a bizonyos 1997es társasházi törvény, a mely már ezt a nagy mennyiségű és millió problémát felvető társasházi ügyet kívánta rendezni. El kell ismerni - és ez az akkori parlamenti vitaanyagból is kiderül , hogy nagyon sok olyan gyakorlati kérdést megoldott ez a törvény, mégpedig egészen jól, ame ly akkor érintette a társasháztulajdonosokat. Volt azonban néhány olyan kérdés, amelyet nem sikerült akkor megoldani, tehát egy kicsit össze lett csapva, vagy még nem gondoltak a gyakorlat érvényesülésére. Ilyen magával az alapító okirattal kapcsolatos ig en nagy kérdéskör. Itt már utalás történt arra, hogy ez valóban polgárjogilag egy szerződés, ha pedig szerződünk, akkor ott a polgári törvénykönyv szerződésre vonatkozó szabályait kell alkalmazni, az ettől való eltérés egyszerűen nem mehet kétharmaddal, fe lessel, ezt csak úgy lehet, ha mindenki hozzájárul ehhez. Tehát óriási problémákat vet ez fel a gyakorlatban, és ezt nem sikerült megfelelő módon rendezni. Amellett - igaz, ez már a '77es törvényerejű rendeletben is benne volt - egy meglehetős képtelenség , amikor is a külön tulajdonról és a közös tulajdonról beszél, hogy a külön tulajdonhoz hozzátartozik az a hányad is, amely a közös tulajdonból a külön tulajdon tulajdonosát megilleti. Ha csak addig megyünk el, hogy ezt egy ingatlannak kell tekinteni, és c sak együtt értékesíthető, ez már elfogadható. De ha kimondjuk, hogy ez a kettő együtt tekinthető egy ingatlannak, akkor itt már nagyon komolyan összeütközünk a polgári törvénykönyvvel, mert akkor hogy rendelkezhet a közgyűlés az én tulajdoni hányadommal - sehogy. Tehát '77 óta magunkkal hurcoljuk ezt a számomra elfogadhatatlan jogi tételt, és több más megoldatlan kérdés is volt a '97es törvényben, és azóta is a társadalmi viszonyok változása előhozott olyan problémákat, amelyeket be kellett volna építeni e bbe az előterjesztésbe. Vagyis ennek az előterjesztésnek az elsődleges indoka az lett volna, hogy az 1997es törvény hiányosságait megfelelő módon pótolja. Ezt nem tette meg. Azok a fő hibák, amelyek a '97esben észlelhetők, változatlanul tovább vannak hoz va ebbe az előterjesztésbe is. Igaz, hogy az eredeti, '97es törvény 42 paragrafusból áll, ez pedig 64ből, tehát azt lehetne mondani, hogy tényleg legalább egyharmaddal nőtt ennek a törvényelőterjesztésnek a mondanivalója, ám ez egyáltalán nem így van, m ert ha tételesen végignézzük a '97es törvényt, akkor
