Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 9 (84. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz):
145 felv eti, szinte minden alkalommal a nemzeti kisebbségek kérdésének bevételét az európai alkotmánytervezetbe. A belpolitikai vitáink nemzetközi színtérre történő felvitele azonban valamennyi magyar politikai erő ottani harci pozícióit gyengíti. Ezt kívánom mind annyiunk figyelmébe idézni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Répássy Róbert frakcióvezetőhelyettes úr, Fideszfrakció, “A nómenklatúráról és a magasab b mércéről” címmel. Öné a szó. DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A politikusoknak a hatályos jogot és az erkölcsi követelményeket is figyelembe kell venniük tevékenységük során. A poli tikusok feladata, hogy a jog és az erkölcs időnként egymást nem fedő követelményei közül mindig a szigorúbbhoz igazodjanak - nyilatkozta Medgyessy Péter ez év február 20án. Nem felel meg az erkölcsi mércémnek, ha ma hivatalban lévő politikus, köztisztvise lő vagy más vezető az állami vagyonnal erkölcsileg megkérdőjelezhetően bánik, még ha az a törvény betűjének meg is felel - mondta a miniszterelnök ugyanerről itt, az ország Házában. Fél évvel később Gyurcsány Ferenc gyermek, ifjúsági és sportminiszter pri vatizáción szerzett ingatlanvagyonáról Medgyessy Péter a következő mondatokat fogalmazta meg: Senki nem mondta egyetlen szóval sem, hogy Gyurcsány Ferenc áthágta a magyar jogszabályokat, csak azt, hogy morálisan nem szép, amit csinált. Lehet arról magánvél eményem, hogy ez morálisan szép vagy nem szép, abban az időszakban nagyon sok ilyen dolog volt. Én azt vizsgálom, hogy Gyurcsány követette el bármifajta jogellenes tevékenységet korábban. Miről is van szó, tisztelt Ház? Medgyessy Péter fél évvel ezelőtt K iss Elemér kényszerű lemondása kapcsán megalkotta az egyébként tetszetős “magasabb mérce” elméletét, mely szerint ha a politikában egy ügy jogi és erkölcsi megítélése nem esik egybe, akkor mindig a magasabbnak, az erkölcsi elvárásoknak kell megfelelni. Nin cs is ebben semmi kivetnivaló. Csakhogy a miniszterelnöknek Kiss Elemér lemondása után hétről hétre, hónapról hónapra újabb és újabb nehézségekkel kellett szembenéznie a jog és az erkölcs rögös útjain. Először az egyik minisztere azzal lepte meg, hogy anna k a cégnek a pénzén utazott Amerikába, amely cég később állami megrendeléseket kapott a miniszter tárcájától. Sőt, ugyanez a miniszter magánemberként felvette a kormányszóvivő szerint erkölcstelen mértékű, államilag támogatott lakáshitelt, majd kormánytagk ént felére csökkentette az államilag támogatott lakáshitel legnagyobb összegét, mert ugyebár mégiscsak erkölcstelen mértékű volt. Nem sokkal ezután Medgyessy Péter másik miniszteréről, aki privatizáción szerzett milliárdos vagyont, kiderült, olyan jól képv iselte cége érdekeit - hogy mindenki értse: olyan jól képviselte saját érdekeit , hogy rosszul csak az állam járt, de az nem is egyszer. Sőt, az adófizetők még a mai napig is nyögik a jogilag makulátlan privatizáció terheit. Ráadásul amikor a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal kiderítette, hogy nem is volt jogilag annyira makulátlan az a privatizáció, a három ifjúkommunista jóbarát addigaddig levelezett egymással, amíg a KEHI meg nem értette, hogy legalább jogilag rendben kell lennie az ügyletnek, ha már erk ölcsileg menthetetlen az eset. Mitől változott meg Medgyessy Péter véleménye a jog és az erkölcs viszonyáról? Csak találgatni tudunk. Talán azért, mert miniszterei jogszerű, de erkölcsileg kifogásolható cselekedetei mindmind eltörpülnek saját bankelnöki f elelőssége mellett, amelyről most egy egész ország azt kérdezi, hogyan fordulhatott elő, hogy a milliárdot sikkasztók pénzét a miniszterelnök egykori bankjában mosták tisztára. És már halljuk Medgyessy Péter új fazonra igazított válaszát: egy bank elnöke j ogilag nem tehető felelőssé azért, ami a bank pénztárában történik.
