Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 8 (83. szám) - Bejelentés mentelmi ügyekről - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP):
15 ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm. Lendvai Ildikó frakcióvezető asszonyt illeti a szó, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Frakcióvezető asszony! LENDVAI ILDIKÓ (MSZ P) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! Tudjuk, hogy 1789. július 14ének sorsdöntő napján XVI. Lajos azt írta a naplójába: “semmi”. Nos, most attól félek, ha egy tévénéző minket néz, azt írja a naplójáb a, legalábbis az eddigieket hallva, hogy “semmi”, csak a szokásos módon ölik egymást a képviselők. Pedig most is sorsdöntő időket élünk. Válaszút előtt áll az ország, és válaszút előtt áll a magyar politika is. Most dől el, sikerüle folytatni és stabilizá lni azt, amit eddig elértünk. Mert az elmúlt egy év fő feladatában még egyetértettünk, ellenzék és kormánypártok. Ez a feladat az volt, hogy szociális kiigazítást hajtsunk végre a nehezen élők, a rendszerváltás vesztesei érdekében. És örülünk, ma is örülök , hogy az ezt szolgáló intézkedéseket az ellenzék többsége is megszavazta. Most az a feladat, hogy a folytatáshoz is megteremtsük a gazdasági fedezetet. Kennedy elnök egyszer azt mondta - s ha jól emlékszem, az idézeteket szintén kedvelő Orbán Viktor elnök úr is használta ezt az idézetet, úgyhogy egészen biztosan igaz , hogy a tetőt is akkor kell javítani, amikor süt a nap. (Derültség az ellenzéki oldalon.) Örülök, hogy végre egyszer valamiben egyetértünk. Jó mondás volt, elnök úr! Nos, ha nincs gazdasági válság, éppen akkor és azért érdemes a gazdaságpolitika gazdaságot fejlesztő új eszközeit alkalmazni, okosabban takarékoskodni az állam saját magára fordított kiadásain, és felkészülni az Európai Unióra is, ahogy ez elhangzott az előző hozzászólásban. Mert nem értek egyet azokkal, akik még a hét végén is azt mondták: az Unióhoz való csatlakozás nem jelent mást, mint egy intézményrendszerhez való csatlakozást. Abban persze igazuk van, nem arról van szó, hogy fordított Kolumbuszként most kellene elölről felfe deznünk Európát, de mégis többről van szó, mint egy intézményrendszerről. Önként csatlakozunk egy normarendszerhez is, ami többek között gazdasági nyitottságot és fegyelmet és azt a politikai hagyományt jelenti, amelyben tilos a “minél rosszabb, annál jobb ” elvének alkalmazása. Ha már a folytonosságnál tartunk: ennek kedvéért megnéztem az előző kormány első évét követő, 1999. szeptemberi parlamenti évadkezdés jegyzőkönyvét. Mivel segíteni akartam magamon, először természetesen azt néztem meg, mit mondott az akkori legnagyobb kormánypárti frakció vezetője. Nos, meg kell mondanom, tetszett nekem a beszéde. No, nem az, hogy rögtön az első év után megállapította, hogy az akkori kormány a mindenkori legsikeresebb magyar kormány - ez még megbocsátható elfogultság , de különösen tetszett az, hogy szenvedélyes szavakkal és nagy átéléssel ostorozta “a kormánypolitikusok elleni véget nem érő rágalomhadjáratot, a botránypolitizálást és a fedezet nélküli kiadásokat követelő költségvetési handabandázást”. (Derültség és t aps a kormánypárti oldalon.) Hát sírva fakadtam a meghatottságtól! Csak látom előre szomorú sorsomat, mert ahogy a frakcióvezetői széket most betöltő utódja nem figyelt az ő szavaira, lehet, hogy később majd én is így járok. S még - helyesen - azt is nagyo n csúnya dolognak tartotta, hogy az ellendrukkerek folyton koalíciós válságról szólnak, pedig a kisgazdákat senki sem szereti jobban a Fidesznél. (Derültség a kormánypárti oldalon.) Tapsoltak is a derék kisgazdák rendesen, és biztosan most is tapsolnának, ha maradt volna belőlük a teremben (Derültség a kormánypárti oldalon. - Egy hang az ellenzék soraiból: Maradtak néhányan!) , de sajnos csak a sokat siratott mezőgazdaság viseli nyomukat. Igen, hallottam, hogy itt vannak, s én tisztelem az átigazolt kisgazdá k maroknyi, de hősies csoportját. De azért a kalandozások idején se pótolhatta hét gyászmagyar az Augsburgnál odaveszett sereget. (Derültség és taps a kormánypárti oldalon.) De komolyra fordítva a szót: ha az akkori miniszterelnök úr szavait idézem, találo k benne tanulságokat, hiszen az akkori miniszterelnök úr - helyesen - annak is örült, hogy nem csökken, nem változik a személyi jövedelemadó, pedig adócsökkentést ígértek. Hát mennyire örülhet most akkor,
