Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 7 (93. szám) - Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - FONT SÁNDOR (MDF): - ELNÖK (Mandur László): - GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP):
1337 ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Font Sándornak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőjének. Parancsoljon! FONT SÁNDOR (MDF) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tehát ott fe jeztem be az előbbi hozzászólásomat, hogy egy súlyos filozófiai gondot nem tudott lekezelni az MSZP, mégpedig azt, hogy miért nem adóztatja a tőkejövedelmeket, és miért a munkajövedelmekkel, azaz a teljes magyar lakosság sújtásával válaszol arra a hiányra, amit a tőkejövedelmet megszerzett személyek nagyon ravasz műveletekkel úgy vonnak ki a nyereséges pozícióból, hogy nettó összegek kerülnek magánszemélyek zsebébe anélkül, hogy bármilyen adót fizetnének utána, így például forrásadót, mert nulla jelenleg, n em kell semmit, de érthető módon ezután semmi, személyi jövedelemadó és semmi nem fogja terhelni ezeket a műveleteket. Ehhez a műveletsorhoz tartozik még, hogy mennyi pénztől esik el az állam, azaz újdonság, amit már néhány éve használnak, most pedig roham osan terjed, hogy részvényekkel fizetnek dolgozóknak. Egyszerűen a dolgozó megkapja a részvénypakettet, átírják szépen a nevére, és utána bemegy, és beváltja az első brókernél, nem érdekli, hogy néhány száz forintos pozíciót vagy pár tizedes pozíciót veszt ett, ő a készpénzt megkapja nettó összegben. Ezek azok a súlyos kérdések, amiket önök nem feszegetnek, mint említettem, mert valaki valamiért nem akarja tudatni a kormányban, hogy van egy óriási fizető potenciál, a tőkejövedelmekkel gazdálkodók, bizonybiz ony itt a bankárvilágról, azokról a körökről van szó, akiknek esze ágába se jut termelő vállalkozást folytatni, hanem a jól ismert technológiákkal nyúlják le a pénzt. Erre persze az a válasz, hogy a be nem jött pénzt valakinek meg kell fizetni, és önöknek most meg kell védeni ezt az adótörvénycsomagot, mert a magyar lakosság teljességével fizettetik meg a be nem folyt jövedelmeket. Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Kettőperces felszólalásra következik Gőgös Zoltán, a Szocialista Párt képviselője. Parancsoljon! GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Azzal szeretném kezdeni, Font Sándornak mondanám, hogy mindenki magából indul ki, gondolom, mert biztos, hogy nekem nem jutna ilyen trükk az eszembe, neki eszébe jut, lesznek biztos követői, de én most nem erre szeretnék reagálni, hanem inkább arra, hogy elmondta, hogy a közgazdászok nem nagyon találnának ebben olyan dolgot, ami tetszene nekik. Hadd utaljak vissza egy dologra! Mi a korrektebb megoldás? Az, h ogy most itt elvitatkozgatunk, és pontosan tudjuk, hogy jövőre mire mennyit fogunk költeni, kinek milyen terhelése lesz, vagy az a megoldás, ami egy korábbi időszakban volt? Én hiába keresgettem a parlamenti naplóban, nem találkoztam ezzel kapcsolatban Fon t Sándor reakciójával sem, amikor azt mondták, hogy 5 százalék lesz az infláció, és hiába tiltakozott minden meghatározó közgazdász, hogy nem annyi lesz, hanem 10, ennek ellenére mégiscsak ezzel tervezték a költségvetést - és mi lett a vége? Keletkezett tö bb száz milliárd forint szabadon elosztható jövedelem. Szerintem ez sokkal sunyibb módszer, mint ha megmondjuk, hogy mire kellenek a bevételek, és abból mit fogunk csinálni. Én úgy gondolom, hogy ez egy sokkal korrektebb megoldás, mint az, hogy nem mondjuk meg, hanem tudjuk, hogy úgyis keletkeznek bevételek, és majd amire mi gondoljuk - ráadásul mindenféle parlamenti felügyelet nélkül , arra költjük, amire akarjuk. Én azt gondolom, hogy sokkal tisztességesebb játék az, ha pontosan tudja minden szereplője a gazdaságnak, hogy mi vár rá, mint az, hogy most játszik vele valaki, és majd a későbbiekben szabadon osztogat azoknak, akiknek osztogathat.
