Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 7 (93. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A környezetterhelési díjról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - GYAPAY ZOLTÁN (Fidesz):
1287 lehetőségek is: különösen a hulladékelhelyezés, a szennyvíztisztítás olyan kérdések, ahol az önkormányzatok a jövő esztendőtől már nem csak saját, illetve állami forrásokra, hanem európai uniós forrásokra is számot tarthatnak, és ma jd a költségvetésben megismerkedünk azokkal a kiegészítő támogatásokkal, amiket közel tízmilliárdos mennyiségben az állam biztosít többletként az önkormányzatok fejlesztési kiadása formájában. Azt gondolom, hogy ebből néhány helyen - Debrecenben és máshol is, ahol ez szükséges - megvalósíthatók azok a szennyvízkezelési technológiák, beruházások, amelyek konkrétan a terhelésnek ezt a részét kezelik. A levegő- és más típusú szennyezések esetében nyilvánvalóan nem feltétlenül ezek a megoldások, de ezek ebben a z esetben kibontakozási lehetőséget biztosíthatnak ezeknek az önkormányzatoknak. Ugyanakkor azért már nem igazából beszélhetünk tisztítatlanul a befogadókba ömlő szennyvizekről - mint elmondtam, háromfokozatú a tisztítás , hiszen mechanikus tisztítás majd nem mindenhol van, Budapest is jórészt rendelkezik biológiai tisztítással, és ahol azt már környezetvédelmi, egyéb szempontok felerősítették, ott már kismértékben, nagyobb mértékben kémiai tisztítás is van, ami végleges megoldást ad erre, tehát nem lesz kö rnyezetterhelés. Köszönöm szépen. ELNÖK (Harrach Péter) : Megadom a szót Gyapay Zoltán képviselő úrnak, Fideszfrakció. GYAPAY ZOLTÁN (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásomban a vízterhelési, illetve a talajterhelési d íjra igyekszem inkább koncentrálni. Jómagam is a törvénytervezet preambulumával szerettem volna kezdeni, végignézni annak hármas elemsorozatát, hogy vajon a törvénytervezet címében foglalt célok eléréseivel kapcsolatos lehetőségek megálljáke a helyüket va gy sem. Ezt előttem már többen megtették, talán a legjobban dr. Pap János képviselőtársam boncolgatta, úgyhogy inkább próbáljuk meg a matematikából ismert indirekt bizonyítás módszerét alkalmazni. A környezetvédelemhez kicsit is értők nagyon jól tudjá k, és ma is nagyon sokszor hallottuk azt az alapelvet, amely szerint a szennyezőnek kell fizetnie - „a szennyező fizet”, “a szennyező fizessen” elvről van szó. Sajnos e törvénytervezet kapcsán indirekt módon, ha be tudjuk bizonyítani éppen az ellenkezőjét, márpedig be tudjuk, hogy a legkevésbé szennyező fizessen - ha nem is a nem szennyező, hiszen olyan nincs , azért az kicsit túlzás, hogy ezt környezetvédelmi alapelvnek minősíthessük. Egy példán keresztül próbálom érzékeltetni, hogy mire gondolok; egy kic sit hadd legyek nem szerény, hadd mondjam el önöknek a saját példámat. Én egy Veszprém megyei település, Öskü község polgármestere is vagyok, ahol az 1990es évek elején rájöttünk arra, hogy a saját ivóvízbázisunkat veszélyeztetjük - rájöttünk, mint polgár ok, rájöttünk, mint önkormányzat. Elhatároztuk, hogy megterveztetjük a csatornarendszert és a szennyvíztisztítást, súlyos milliókat öltünk bele, évekre elvontuk a forrásokat az önkormányzat egyéb fejlesztési lehetőségeitől, nemcsak mint önkormányzat, hanem mint polgárok, hiszen az önkormányzat nem egyéb, mint a polgárok érdekeit szolgáló társadalmi közösség, ha csak egy kis település vagy egy nagyobb település társadalmi közössége is. Minden szabad pénzeszközünket összeszedtük az önkormányzatnál, megint csa k a polgárok fejlesztései elől és a működtetési költségektől, a működtetés fejlesztésétől vontuk el a pénzeket, a fedezetet. A lakosokra egy önkormányzatnak 100200 ezer forint közműfejlesztési hozzájárulást kell kivetnie: ingatlanonként, egységenként terh eljük a polgárokat. Megtettük, konfrontálódtunk - nem baj, a cél szentesíti az eszközt. Rájöttünk, hogy a fejlesztési forrásaink és a lakossági befizetések nem elegendőek arra, hogy megvalósítsuk a beruházást: fejlesztési célú hitelt kellett felvenni, ami nemcsak néhány évre, hanem évtizedekre meghatározza azokat a forrásainkat, azokat a lehetőségeinket, amit megint csak a falu fejlődésétől vonunk el, és fektetünk bele a törlesztés során a víz- és csatornaszolgáltatásba.
