Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 7 (93. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A környezetterhelési díjról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - NAGY KÁLMÁN, az önkormányzati bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
1269 Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : A kisebbségi vélemény ismertetője Nagy Kálmán ké pviselő úr. Öné a szó. NAGY KÁLMÁN , az önkormányzati bizottság kisebbségi véleményének ismertetője : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az önkormányzati bizottság október 1jén tárgyalta a környezetterhelési díjról szóló törvényjavaslatot. A bizotts ági ülésen, különösen a vízterhelési és a talajterhelési díj bevezetésével kapcsolatban, a kormánypárti és az ellenzéki képviselők részéről is számos kérdés és jogos aggodalom kísérte a tervezetet. A törvényjavaslat általános indokolása szerint a környezet terhelési díj rendszere a környezetterhelő, kibocsátó díjfizetési kötelezettségére épül, a vízterhelési díj viszont azt a kibocsátót terheli, amely vízjogi engedélyezés alá tartozó tevékenységet végez. A közcsatornákat és szennyvíztelepeket üzemeltető társ aságok a végső kibocsátói a felszíni vizekbe kerülő anyagoknak, ugyanakkor a szennyezés eredetileg nem tőlük származik, annak csak összegyűjtését, tisztítását végzik. (16.20) A díj továbbhárítását csak a gazdálkodók felé teszi lehetővé a törvény, amelynek a körülményei még tisztázatlanok. Az sem jelenthető ki, hogy a lakosságot nem terheli a díj, mert – azért ne legyenek illúzióink – a szolgáltatók nem fogják lenyelni, nem fogják tudni kigazdálkodni, hanem a szolgáltatás árának a növelésén keresztül a lakos sággal megfizettetik. Ezt a várakozásunkat a bizottsági ülésen a kormány képviselője is megerősítette, vagyis hogy a vízterhelési díj közvetve a lakosságra fog átterhelődni. Elhangzott olyan javaslat is – amit módosító javaslatként be is fogunk nyújtani , hogy ha az a törvénytervezet szándéka, hogy nem a lakossággal akarjuk megfizettetni a díjat, akkor a lakosság számára nagyobb biztonságot jelentene, ha a távfűtéshez kapcsolódó levegőterhelési díjhoz hasonlóan nem terhelné díjfizetési kötelezettség a lako sság, illetve közintézmények által közcsatornán elvezetett vízterhelő anyagokat. De végül is környezetterhelés szempontjából egyáltalán miért teszünk különbséget a távhőszolgáltatás és a szennyvízelvezetés között? Különböző számítások szerint 15 százalék k örüli csatornadíjemelést generálhat a vízterhelési díj, figyelembe véve azt, hogy a mentességi lehetőségekről még nincsenek információk; ezt a kormány képviselői is megerősítették. A bizottsági ülésen a talajterhelési díjjal kapcsolatban kormánypárti és e llenzéki képviselők is kétségbe vonták, hogy a díj bevezetésével érvényt tudunk szerezni annak az elvnek - amely a tervezet egyik célja , hogy minél többen kössenek rá a kiépített szennyvízcsatornarendszerre, hogy csökkenjen a talaj károsanyagterhelése. Nehezen kivitelezhetőnek tartják a képviselők a jegyzőre leosztott szerepet, többek között azt, hogy a jegyző adóhatóságként hogyan tudja a vállalkozásokat leellenőrizni, hogy a szippantott szennyvízzel mi történik. A helyi adóhatóságnak gyakorlatilag nem lehet jogszabályi lehetőséget találni arra, hogy leellenőrizze, ki van rákötve a kiépített csatornarendszerre, és ki nincs. Az anomáliát fokozza, hogy a szolgáltatónak nem mindig érdeke ennek utána járnia, neki tulajdonképpen az az érdeke, hogy minél maga sabb legyen a csatornadíj, mert akkor hozzájut a víz- és csatornaszolgáltatásra szolgáló központosított előirányzathoz. Relatíve ugyanis minél kisebb a rákötések százalékos aránya, annál magasabb az egy bekötésre eső csatornadíj. Úgy tűnik, hogy a kör bezá rul, a törvénytervezet pedig nem oldja meg a problémát. A talajterhelési díj megállapítása és beszedése az önkormányzat feladata, bár az előbb elmondottak szerint nem is olyan egyszerű ez a feladat, mint ahogy az messziről látszik. Ismét egy feladat az önk ormányzatok részére, finanszírozás nélkül; lásd a kormányprogramnak az önkormányzati finanszírozásról szóló 8.2. pontját, amely szerint „új feladat esetén teljes finanszírozást biztosítunk az önkormányzatok számára”. A díjból ugyanis nem vonhatók le a
