Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 7 (93. szám) - Az energiaadóról szóló törvényjavaslat általános vitája - GÚR NÁNDOR (MSZP): - ELNÖK (Mandur László): - ÉKES JÓZSEF (MDF):
1218 GÚR NÁNDOR (MSZP) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Megpróbálok az intelemre figyelve még egyszer nem szót kérni, ezért megpróbálom azt a fajta gondolkodásmódot, amit az előzőekben is érzéke ltettem, nagyon röviden felvázolni. Nem a pénz és a forint oldaláról közelítem meg feltétlenül és csak a dolgokat, hanem azt mondom, hogy az az élő környezet, amely körbevesz minket, nem mindegy, hogy az idő előrehaladtával hogyan és milyenképpen alakul. A kár a levegő, akár a víz, akár a talaj szennyezettsége nem mindegy, hogy a következő generációt hogyan és miképpen érinti meg. Azok a terhelések, amelyek érték ma, érték a múltban és érik vélhetően a jövőben is a környezetünket, mértékadó módon kihatnak az utánunk jövő generáció életére is. Éppen ezért nem tartom torznak azt a fajta logikát, hogy mindenfajta olyan eszközt használjunk, amely a kibocsátás, a környezetterhelés tekintetében fékként hat. Egyetértek persze azzal, amit Lenártek úr mondott, hogy ad ott esetben ez igen nagy terheket is róhat bizonyos kibocsátókra vonatkozón, ezért nyilván a másik aspektusát is nézni kell a dolognak, ha már a pénzről beszélünk, ez pedig az, hogy hogyan lehet másik oldalról segíteni ezeket a vállalkozásokat. Csak a péld a kedvéért említem: ha másról nem beszélek, csak a társasági adó 18ról 16 százalékra történő csökkentéséről, akkor lehet, hogy ezt a példát is érdemes kiszámítani, nem csak azt, amit Lenártek úr kiszámolt, és még rakhatnék mellé más ilyen kiegészítő gondo latokat, és valószínűsíthetően akkor más a dolgok egyenlege. Ezzel együtt persze azt kell mondani, hogy bizonyos kibocsátók számára, főleg akik a környezetüket nagymértékben szennyezik, ez jelentős károkat okoz, ez jelentős terheket hoz. Ez a célja a dolog nak: a kibocsátás tekintetében csökkenteni kell - megszüntetni nem lehet, de csökkenteni kell - a terhelést. Köszönöm szépen. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. A kétpercesek névsora a következőképpen néz ki: Tóth István, a Fideszbő l; Hargitai János, a Fidesz képviselője; Ékes József, MDF; Kósa Lajos, Fidesz; Arnóth Sándor, Fidesz, akik eddig bejelentkeztek. Megadom a szót Ékes Józsefnek, a Demokrata Fórum képviselőjének, két percben. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr. ÉKES JÓZSE F (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Ugyan nem ebben a sorrendben olvasta fel, de hosszú hallgatás után én is megpróbálok pár gondolatot elmondani, így talán Kovács Tibor képviselőtársam hozzászólásával kapcsolatosan is. Egyrészt: a kiotói egyezményt teljes körűen még nem tudták ratifikálni tekintettel arra, hogy a világ két legnagyobb szennyezője, az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország még nem írta alá magát a kiotói egyezményt. A másik nagy kérdés Magyarország esetében, hogy a megtakarítás mértékénél, amelyet a kiotói egyezményben Magyarország is felvállalt, a '86os időpontot veszike alapul, vagy pedig a 2001est. Ha a '86os időpontot veszik alapul, akkor Magyarország az előíráshoz képest körülbelül 40 százalékos megtakarítást hajtott végre. Tehát, h a ez így valós, akkor Magyarország tulajdonképpen kvótaértékesítővé válik. Amennyiben a 2001est veszik figyelembe, abban az esetben Magyarország nem biztos, hogy kvótaértékesítővé, hanem vásárlóvá tud válni. Nagyon fontos kérdés - én az Európai Unióban a bizottsági üléseken is és a 24ei plenáris ülésen is ott voltam : ma még az Unió a döntését ebben a kérdésben nem hozta meg, hiszen a második olvasatban a módosító indítványokat tárgyalta. Én túl korainak tartom ezt a sietséget, de szeretném úgy lefordít ani, hogy az Unió elsődleges célja az, hogy oda fordítsák vissza a befolyó összeget, ahol a szennyezés keletkezik, mert az állampolgárok környezetegészségügyi körülményeit ott változtatja meg. De szeretném ezt a kérdést úgy tovább fordítani, hogy ebben az államnak is megvan a saját felelőssége, hisz elsőrendűen az Európai Unió a kormányokat teszi felelőssé, a környezeti veszélyek elhárításának a fő felelősévé, utána jönnek majd a gazdaságok.
