Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 6 (92. szám) - A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény módosításáról, figyelemmel a 2004. évi európai parlamenti választások előkészítésére címmel törvényjavaslat - A magyar tudomány ünnepéről szóló törvényjavaslat - A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetésének 2002. évi végrehajtásáról szóló törvényjavaslat - Az afganisztáni nemzetközi biztonsági közreműködő erők műveleteiben való magyar katonai részvételről szóló országgyűlési határozati javaslat tárgyalása (H/5727. szám) - DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ):
1116 DR. SZENTIVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Szabad Demokraták Szövetsége tám ogatja az országgyűlési határozati javaslatot, mert meggyőződésünk, hogy ez az ország érdekét szolgálja, összhangban áll a nemzetközi kötelezettségeinkkel, és olyan javaslat, amely mellé jó szívvel mindannyian felsorakozhatunk. Három rövid megjegyzést szer etnék fűzni ahhoz a vitához, ami itt kibontakozott. Az első megjegyzésem arra vonatkozik, hogy vajon vane konszenzus ebben az ügyben, vagy nincs. Én azt reméltem, és amikor megírtam ezt a rövid vázlatot, úgy is kezdtem, hogy végre létrejött a konszenzus e bben az ügyben, és ez egy nagyonnagyon jó hír lett volna, hiszen ez az ország az elmúlt hónapokban nagyon rossz jelzéseket küldött külföldre. Azokat a jelzéseket küldte, hogy semmiben nem tud megállapodni, civakodó, hozzá nem értő emberek gyülekezetének t üntette fel a magyar politikai elitet, ahol nincs meg a szükséges felelősségérzet, nincs meg kötelezettségeinknek a szükséges vállalása. Nos, úgy tűnt, hogy ma végre ez létrejön. Én remélem, hogy létre is fog jönni, de amit Simicskó képviselőtársam mond, e bben megzavar. Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Itt úgy láttam, hogy mind a két fél elfogadta egymás szempontjait, létrejött valami, ami elfogadható, amit egyébként a Fidesz sohasem vitatott, hiszen az eredeti kötelezettségvállalás még a Fidesz időszakában született meg, hiszen olyan országok is részesei, sőt, döntő mértékben részesei az afganisztáni szerepvállalásnak, amelyek egyébként a későbbi szerepvállalásokkal, például az iraki szerepvállalással nem értenek egyet, gondolok itt elsősorban Németországra. Tehát az a reményem, hogy végre vége szakad annak a huzavonának, amely Törökország megsegítése kapcsán, az eredeti afganisztáni misszió kapcsán, az eredeti iraki misszió kapcsán Magyarországot jellemezte, s ami miatt Magyarországra olyan lesajnálóan nézne k barátaink, szövetségeseink mindenütt a határainkon túl. A második megjegyzésem arra vonatkozik, hogy ez a határozati javaslat egy jó határozati javaslat, ezt nyugodt szívvel mindannyian vállalhatják, ez ötvözi mind a két oldalnak az ezzel kapcsolatos kív ánságait, választ ad azokra az esetleges félelmekre, amelyeket megfogalmaztak képviselőtársaim, világos korlátokat állít az 50 fő tekintetében, ez tehát nagyon is korlátozza a katonák küldésének lehetőségét; világos időbeli korlátokat is szab, hiszen a mis szió lehetséges határáig terjeszkedik csak ki. Ez egyébként rugalmasságot is biztosít számunkra, hiszen ma még nem tudjuk, hogy mikor ér véget ez a misszió. Mi ezt végig kívánjuk csinálni, de természetesen a továbbiakban, ha ennek vége szakad, nem kívánunk a terepen maradni, ezt világosan jelöli. És azt is jelöli, hogy csakis erre a hadműveletre vonatkozik, az ISAFre, ami egyébként ENSZ közreműködéssel működik, NATO és ENSZ közös akcióban. Tehát mindazok, akik az ENSZ részvételét is szükségesnek tartják, m egnyugodhatnak az ügyben. Én tehát úgy gondolom, hogy a miniszter úr nagyon pontosan összegezte, hogy miről van szó, minden érvével egyetértek, támogatható ez, és reméljük, hogy föl is fognak sorakozni képviselőtársaim. Végezetül a harmadik megjegyzésem, s ez talán túlmutat önmagán ezen az ügyön, és megint csak visszatérek oda, ahonnan elindultam: a magyar parlament és a magyar politikai elit felelősségének kérdésére, a nemzetközi szerepvállalásunk kérdésére utal, és arra, hogy hogyan tudjuk teljesíteni köt elezettségeinket. Régen megérett az idő arra, tisztelt képviselőtársaim, hogy az alkotmány szükséges módosítását elvégezzük, amely lehetővé teszi azt, hogy ezekben az ügyekben gyorsan, hatékonyan, nemzeti érdekeinknek megfelelően tudjunk dönteni. Rossz hír eket kapunk, tisztelt képviselőtársaim, az alkotmány előkészítésével foglalkozó munkacsoportok környékéről. Azokat a híreket kapjuk ellenzéki képviselőtársainktól, hogy ismételten ellenállnak az alkotmány ilyen értelmű módosításának, az olyan javaslatoknak is, amelyeket egyébként 1999ben nagyon helyesen ők maguk terjesztettek be. Én nagyon kérem a Ház mindkét oldalát, de elsősorban az ellenzéki képviselőtársainkat, hogy vizsgálják felül az álláspontjukat, mert itt a tét nagyon nagy. Ennek az országnak, ame lynek mindannyian hű fiai és lányai vagyunk, a szavahihetőségéről van szó, ennek az országnak a
