Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 30 (91. szám) - A magyar tudomány ünnepéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
1038 Köszönöm a szót, elnök úr, és köszönöm Mécs Imrének is a szíves szavait. Én is azt g ondolom, hogy nincs vita közöttünk, tehát kiemelkedő támogatásra méltó a tudomány. Azt szeretném csak kérni, és erre utaltam az előbbi felszólalásomban, hogy akkor adjuk ennek tanúbizonyságát, akár már most is, hiszen most kerülnek a parlament elé azok a t örvények, amelyeknek egyébként valóban a tettek szintjén is tanúbizonyságát lehet adni. Hogy mire gondolok: elhangzott itt a mecénás szó, több képviselő úr szájából is. Nos, a következőt szeretném jelezni: adjunk be olyan módosító javaslatot, ami például lehetővé teszi azt, hogy azok a személyek, akik egyébként a tudomány támogatására pénzt áldoznának, és a mai jogszabályok szerint ez ajándékozásnak minősül, illetékkel van megterhelve, és ez az illetékhányad bizony nem is csekély.. . - akkor itt bizony, ilyen célú adományozásnál, más legyen az illetékhányada. Sőt, én azt is tudnám javasolni, hogy egyáltalán ne legyen illetékhányada, vagy ahogy számos nyugateurópai és tengerentúli gyakorlatot láthatunk, adókedvezményekkel kifejezette n ösztönzik az ilyen típusú mecénási tevékenységet. Azt hiszem, hogy most, ősszel, ennél alkalmasabb időpontot végképp nem tudunk kínálni, amikor dönteni kell adótörvényekről, költségvetési törvényekről, és a kettő azért, képviselő úr, nem választható el. Tehát én elismerem, fontosak a szimbólumok is, de a szimbólumok önmagukban “nesze semmi, fogd meg jól”, tehát mögéjük azért kell tenni tartalmakat is. Ha ez ügyben egyet tudunk érteni, hogy a tudomány ügye fontos, kiemelkedő támogatásra méltó, idézve a pre ambulumot, egyetértek vele, akkor uccu neki, rajta, lépjünk így, ennek szellemében. Köszönöm szépen. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, kíváne még valaki felszólalni ebben a vitában Úgy látom, igen, ké pviselő úr. A kártyát a gépbe… DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Köszönöm szépen. (Nem működik a mikrofonja.) ELNÖK (Mandur László) : Tessék várni, egy pillanat! Egy bejelentkezést kérnék tisztelettel a kettőpercesek kategóriájába. DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Kös zönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Folytatva a gondolatsort, aminek részei vagyunk, a legelső mondatom az, hogy az elmúlt 20 vagy 40 percet, ami itt a Házban történt, valahogy meg kellene osztani az egész országgal, mert nem jó a hírünk, az Országgyűlésnek. Jó volna, ha úgy látnának és ismerne a magyar nép bennünket, ahogy most megjelentünk. Törvényalkotásról van szó, és egymást kiegészítjük, és nem egymást úgy kritizáljuk, hogy a hozzájárulását lecsökkenteni próbáljuk, hanem inkább hozzáadni, és egymást még me g is dicsérni. Ami miatt szót kértem, tisztelt Ház, az, hogy a mecénás intézmény, persze, hogy volt Széchenyi István, a nemes gróf, és mások, azonban manapság ez valóban divat szerte a világon. Én legjobban ÉszakAmerikát ismerem. Tetszik tudni azt például , hogy az Egyesült Nemzetek épületét, azt a nagy épületet New Yorkban, egy ember építette a saját pénzéből, John D. Rockefeller? Egy mecénása volt a világ megbékélésének, és az nem egy kicsike adomány, és hasonlók, alapítványok, ahogy abban az országban lé tesülnek, valóban olyan adókedvezményekkel, elbánásokkal, amit Pósán képviselő úr és Mécs Imre képviselő úr említettek. Vannak szerte a világban, Japántól Brüsszelig, és mindenütt, olyan érdekes példák, amiket jó volna megnézni, ugyanis itt nem arról van s zó, hogy jövedelmet újraelosztunk, többnyire ezek a költségvetési problémák, hanem itt a gazdasági életnek egy másik szférájáról beszélünk: a vagyonról. A közgazdaságtan ezt nem nagyon világosan mutatja, de érdemes volna ebbe belenézni, és olyan forrásokat lehetne megmozgatni, megmozgattatni, amiről nem is gondoljuk, hogy van, de rájövünk, hogy van, ha jobban megnézzük.
