Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 30 (91. szám) - A kutatási és technológiai innovációs alapról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
1004 egyszerű nyelven, hogy máris túl sok van, és ha még egyet lé tesítünk vagy még többet létesítünk, annak az eredménye nemcsak hogy a költséget nem téríti meg, hanem talán a meglévő rendszert is lassítja vagy kevésbé teszi eredményessé. Nem szeretnék tovább ilyen parabolákban beszélni, hanem azt szeretném egyszerűen m ondani, hogy a kormányzati szektor és az állami szektor részvétele ebben a munkában, a kutatási és technológiai innováció jól megfigyelhető a mi gazdaságunkban, a mi országunkban is és szerte a világon. Az, hogy most arra gondolunk, a kormány azt javasolja , hogy a magánszektor szálljon be egy ilyen alapba, és közösködjön a kormányzatból jövő, a kincstárból jövő forintokkal, és majd létrejön egy pályázati rendszer, és ott egy tanács - tetszik hallani, hogy a szavakat hogy nyomom meg? , egy intézmény, egy pá lyázati rendszer és a tanács, hogy azokat a pénzeket elossza, amelyek összejöttek már az előbb említett módon, részben a kincstárból, részben a magánvállalkozóktól. Honnan tudjuk ennek a szakszerűségét és a méltányosságát? Persze, hogy meg kell bíznunk egy másban és meg kell bíznunk a szakemberekben, fontos a szakszerűség, a kompetencia, az etika és a morál. Mi szeretünk megbízni egymásban, ugyanakkor az is kötelességünk, hogy vigyázzunk: lazaságok és pontatlanságok ne épülhessenek bele a rendszerbe, mert bi zony, amit képviselőtársaim itt már említettek néhányan, a protekció, sőt volt, aki még azt a szót is használta - én nem szeretem használni , hogy korrupció, hátha ilyen is betolakodik a hátsó ajtón vagy valamelyik ablakon. Nem, én nem ettől félek, de enn ek a gondolatnak a felvetését is helyénvalónak tartom. Inkább azt tanácsolnám a kormánynak és magunknak is, hogy bátorítsuk azokat, akik eddig is sikeresen művelték ezt az “ipart”, ezt a tevékenységet, nevezetesen a kutatásfejlesztést. Ha megnézzük magyar honunkban és szerte a világon, érdekes adatokat találunk. Talán sokan tudjuk is, talán nem, engedtessék meg, hogy említsek néhányat. (16.50) A jelentős találmányok vagy újítások - újítások, amelyekből aztán találmá nyok lettek - igen nagy hányadban hol is születtek meg? Hol is pattant ki a szikra, vagy hol csiszolták ki eszközzé, szerszámmá, alkalmazható valamivé? Műhelyekben, fészerekben, konyhákban, olyan helyeken, ahol egykét ember maga fuserált, talán szebb szót is találhatok: igyekezett, alkalmazta tudását, gondolatait kipróbálta. Persze, hogy voltak nagy laboratóriumok, és nagy találmányok ott születtek meg. Ha valaki az előző érvemet vitatni kívánja, persze, hogy talál érveket, segítek is neki. Ott volt a Murr ay Hill laboratórium New Jerseyben a háború alatt, ahol a tranzisztorral kísérleteztek, és bizony olyan nagy sikere volt, hogy végül is a XX. és a XXI. század arra épül, az information technológiára, ahogy ott kitalálták a tranzisztort, a semiconductort é s mindent, ami ebből következett. Az egy nagyvállalatnak egy nagy kutatóműhelye volt, azért a három kutató - kettőt jól ismertem magam is - Nobeldíjat is kapott. Azonban, ha mégis egyenleget vonunk, akkor kiderül, hogy annak a technológiának az alkalmazás a is nagyrészt kis műhelyekben, száz meg száz más helyen történt. Mi tehát a célszerű, célirányos gazdaságpolitika számunkra ma? Tisztelt Országgyűlés! Erről elég sokat beszélgettünk a FideszMagyar Polgári Szövetség képviselői és szakértői, sőt jelenthete m, hogy az országban több helyen többekkel elbeszélgetve erről olyan bölcsesség, vélemény van alakulóban, hogy bátorítsuk azokat, akik hajlamosak ezt csinálni Hódmezővásárhelytől Simontornyáig és szerte az országban keletre és nyugatra. A bátorítás egyik k ézzelfogható eszköze az adókedvezmény. Tehát nem az, hogy direkt pénzt adunk valakinek azért, hogy kutatást ígér, még akkor is, ha igen alkalmas erre, talán ez is. De azt javasolom, egy hatásosabb ösztönzése a kutatásnak, ha az a forint úgy kerül el a kuta tóhoz, hogy adókedvezmény, nem pedig direkt forint kifizetve. Miért? Mert egy adóforint be nem fizetése pont annyit ér, mint egy forint kifizetése. Egy forint, egy forint, így kapja meg, vagy úgy kapja meg. A különbség a kettő között a folyamatban az, hogy az adókedvezmény révén kutatásfejlesztésre eljuttatott juttatás már valami meglévő, folyamatban lévő cselekmény megerősítése, mondhatnám, jutalmazása.
