Országgyűlési napló - 2003. évi nyári rendkívüli ülésszak
2003. június 23 (82. szám) - Az egészségügyi szolgáltatókról és az egészségügyi közszolgáltatások szervezéséről szóló, az Országgyűlés 2003. június 16-ai ülésnapján elfogadott, de ki nem hirdetett törvény záróvitája és határozathozatala - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. VASTAGH PÁL, az alkotmány- és igazságügyi bizottság elnöke, a bizottság előadója: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KUNCZE GÁBOR (SZDSZ):
527 Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem esik jól az embernek, hogyha van eg y lusta ellenzéke, amelyik állandóan hazamegy, és nem vesz részt a parlament munkájában. (Derültség és taps az ellenzéki padsorokban.) Emlékszünk talán, hogy karácsonykor elmentek bevásárolni, most pedig megkezdték néhány órával korábban nyári pihenésüket. Azok az indokok ugyanis, amelyeket felhoztak indoklásul azért, hogy kivonulnak a teremből, egész egyszerűen nem valódi indokok, arra persze alkalmasak, hogy az ellenzéknek ne kelljen szembesülnie azokkal az érvekkel, amelyeket a kormánypártok adott esetbe n a törvényjavaslat mellett felhoznak. (20.50) Mert, tisztelt képviselőtársaim, arra a kérdésre valamilyen választ kell adni, hogy a magyar egészségügyben az egyik oldalon kevés a pénz - márpedig tudjuk, hogy az egészségügy ugyanazon a piacon szerzi be az eszközeit, mint amelyeken általában mindenütt a világon az egészségügy a beszerzéseit végzi , ugyanakkor viszont másrészt, többek között azért is, mert a nemzeti jövedelem vagy akár az egy főre jutó jövedelem töredéke annak, amit a nyugati jól és régóta m űködő piacgazdaságok fel tudnak mutatni, a jövedelmek után fizetett járulékok nem teremtik meg feltétlenül a folyamatos fejlesztéshez, fejlődéshez szükséges pénzeszközöket. A másik oldalon viszont, ugye, ebből következhetne, hogy nem baj, emeljük meg ezeke t a járulékokat. Ugyanakkor azonban az élőmunka költségei kiugrónak nevezhetőek Európában, éppen ezért van az, hogy a vállalkozói szféra pedig azt akarja, hogy csökkenjenek ezek a terhek, annak érdekében, hogy lélegzethez jusson, és maga is fejlődni legyen képes. Szembe kell tehát nézni azzal a dilemmával, mit tegyünk annak érdekében, hogy több forrás jusson az egészségügybe, azért, hogy - ahogy azt a miniszter asszony is elmondta - a betegek érdekében, a magasabb színvonalú szolgáltatás biztosítása érdekéb en megtehessük a szükséges lépéseket. Ezt a dilemmát akarja mindenki feloldani, aki azt gondolja, hogy szabályozott feltételek és körülmények között igenis be kell vonni a befektető magántőkét az egészségügy működtetésébe is, éppen az előbb említett célok elérése érdekében, vagyis hogy legyenek fejlesztések a magasabb színvonalú egészségügyi ellátás érdekében. Hadd tegyem hozzá, hogy a folyamat egyébként létezik ma is, legföljebb szabályozatlanul, és létezne akkor is, ha a magyar parlament a kormány előterj esztése alapján nem fogadta volna el azt a törvényjavaslatot, amiről most beszélünk. Mert hadd emlékeztessem önöket, hogy elfogadott a parlament 2002ben már egy törvényjavaslatot, ami lehetővé tette volna bizonyos szolgáltatások privatizálását, legföljebb nem olyan ellenőrzött módon, mint ahogy azt most tesszük. Ráadásul az a javaslat - a Mikolaféle törvénycsomagra gondolok - lehetővé tette volna az egészségügyi szolgáltatások kicsemegézését; adott esetben azok magánkézbe kerülhetnek, amelyeken van nyeres ég. Nekem ez ellen egyébként nem sok kifogásom van, a probléma azonban az, hogy és marad az, amin meg ez nincsen meg. A köztársasági elnök úr ez ellen annak idején nem emelt kifogást, ezért kellett dönteni arról és döntött a parlament, hogy ennek a hatályb a léptetését elcsúsztatja egészen július 1jéig, és addig visszatér a kérdésre, és ahogy a miniszter asszony megint csak mondta, a kormány programjának megfelelő javaslatot az Országgyűlés elé terjeszt. Ez történt; egyetértek a miniszter asszonnyal abban, hogy a kormány végrehajtja a programját. Ehhez képest a köztársasági elnök úr valóban visszaküldte számunkra megfontolásra ezt a törvényjavaslatot, ami egyrészt örvendetes, mert ezek szerint nem talált benne alkotmányossági aggályra okot adó körülményeket, ezért nem fordult az Alkotmánybírósághoz; ezért aztán a köztársasági elnök úr megítélése szerint az ellenzék érveinek egy jelentős része kiesett, ő nem látja alkotmányosan aggályosnak a törvényjavaslatot. Akkor viszont maradtak számára egyéb megfontolniva ló javaslatok. Sajnálatos vagy nem sajnálatos módon, a köztársasági elnök úr nem jelölt meg konkrét törvényhelyeket, amelyekkel kapcsolatban kifogásai vannak, ebből adódóan ezek a kifogások kevésbé szakmaiak, mint inkább politikaiak. (Taps a kormánypártok soraiban.) A köztársasági elnök úr politikai megfontolások alapján küldte vissza a törvényjavaslatot.
