Országgyűlési napló - 2003. évi nyári rendkívüli ülésszak
2003. június 23 (81. szám) - A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatokról történő szavazás - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. PERSÁNYI MIKLÓS környezetvédelmi és vízügyi miniszter:
481 A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatokról történő szavazás ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Tisztelt Országgyűlé s! Soron következik a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatokról történő határozathozatal, és lehetőség szerint zárószavazás . Az előterjesztést T/4138. számon, a bizottságok e gyüttes ajánlását pedig T/4138/17. számon kapták kézhez. Megadom a szót Persányi Miklós miniszter úrnak, aki válaszolni kíván a vitában elhangzottakra. A miniszter urat illeti a szó. DR. PERSÁNYI MIKLÓS környezetvédelmi és vízügyi miniszter : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az önök előtt lévő törvényjavaslat a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény megalkotása óta a legnagyobb terjedelmű módosítása annak a törvénynek, amelyet évekkel ezelőtt ellenszavazat nélkül alkotott a tisztelt Ház. (Fo lyamatos zaj.) (A jegyzői széket Nagy Nóra és dr. Vidoven Árpád foglalja el.) A törvény megalkotása óta eltelt hét esztendő, és kiderült, hogy ez a törvény beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és korszerű, rugalmas rendelkezései alapján eredményes és haté kony lehetett a természetvédelmi tevékenység. Olyannyira eredményes és hatékony ez a tevékenység, hogy amikor az ország az Európai Unióhoz csatlakozik, nem kevés esetben nemzetközi fórumokon természetvédelemmel foglalkozó különböző nem kormányzati és kormá nyzati szervezetek esetében arról, hogy a magyar természetvédelem milyen eredményesen működik, pozitív véleményeket lehet hallani, és egyértelmű elismerés fogadja azt a természetvédelmi szervezeti munkát, amely az országban az utóbbi hét esztendőben, a tör vény elfogadása óta kialakult. Ez a szervezetrendszer ma komolyan kiépült, nemzeti parkok teljes hálózata foglalkozik ezzel a munkával, azzal, hogy az ország természeti örökségét a következő generációk számára is sikerüljön épségben továbbadni. Megkérdezhe tő ezek után, hogy vajon miért volt egyáltalán szükség arra, hogy a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvényt módosítani legyen szükséges. Amint a törvénnyel kapcsolatos expozémban is elmondtam, az Országgyűlés ezzel a módosítással az Alkotmánybí róság 53/2002. (XI. 28.) számú határozatában meghatározott jogalkotási kötelességének kell hogy eleget tegyen. Az Alkotmánybíróság megállapítása alapján az Országgyűlés jogalkotói feladatának elmulasztásával alkotmányellenes helyzetet idézett elő azáltal, hogy a törvény erejénél fogva, védett természeti területek egyedi meghatározása során nem biztosított önálló jogorvoslatot. Az alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jog érvényesülése érdekében a tervezet alapján a törvény erejénél fo gva védett természeti területek kiterjedését az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseinek megfelelően jogorvoslattal megtámadható hatósági határozatban állapítja meg a Nemzeti Parki Igazgatóság. A tervezet a jogorvoslati jog biztosítása mellett meghatározza a láp, a szikes tó, a kunhalom, valamint a földvár fogalmát. A fogalmak meghatározása az Alkotmánybíróság határozatában foglaltaknak megfelelően, a jogorvoslati jog biztosításán túl megfelelő garanciát je lent a jogbiztonság követelményének az igazgatóság hatósági eljárása folyamán. A tervezetben foglalt szabályozás elfogadásának társadalmi és szakmai hatása, hogy az ex lege védett természeti területek esetében a védettség háromszintű rendszere - az ex lege védettség, a jegyzék, illetve a hatósági határozat - biztosítja a védettségi szint zavartalan fennmaradását, a természetvédelmi célok érvényesíthetőségét, megfelel a jogbiztonság követelményének, és
