Országgyűlési napló - 2003. évi nyári rendkívüli ülésszak
2003. június 17 (80. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája12719 - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - BALOGH LÁSZLÓ (MDF):
368 oda, ahol a másodrangú nemzeteket szokták számon tartani, akiknek nincs szava, beleszólása a történelem folyamataiba, csak örök elszenvedői annak. Az első magaslatról való visszacsú szás a Hornérában még feldolgozható volt, nemzeti balesetnek gondoltuk, négy éven belül gyógyuló könnyű, piroskék folt a nemzet testén. Orbán Viktor kormányának kellett megtapasztalnia először, hogy a határon túli magyarok ügyét nem lesz könnyű újra maga sra emelni nemcsak Románia és Szlovákia kormányaival szemben. Némely visszahúzó hazai politikai erő össztüzében kellett megtenni, de látni kellett már akkor, hogy Európa egyes élbürokratái is idegenkednek a magyar nemzeti kisebbségek problémáinak felvetésé től. Ennek ellenére törvényt tudtunk alkotni a határon túli magyarok státusáról, majdnem konszenzussal, az SZDSZ nélkül, az MSZPvel. Bevallom, fennállása óta először reményt láttam arra, hogy az MSZPből esetleg idővel kialakulhat egy, a nemzeti kérdés ir ánt is fogékony párt. Sajnos nem így lett. Ez a mostani törvénymódosítási tervezet, ahogy vitázunk róla, ahogy érvelünk mellette vagy ellene, közös nagy csődünk, a magyar politikai és pártélet agóniája, beismerése annak, hogy ez a Magyarország gyenge, nem képes megvédeni össznemzeti érdekeit, még jelképes szinten sem. Egyszerű európai és alapvető emberi jogi normák eredményes követelése gondot okoz. Az SZDSZtől természetesen nem várható más. Egyébként példamutató volt, ahogy következetesen végigcsinálták k ampányukban is, és annak idején is, ők nem változtattak véleményükön. Harsogó libertin alapelveikkel minden létező kisebbségért képesek kiállni, egyedül a határon túli magyarok esetében szoktak tekintettel lenni az ottani többség érzékenységére. Az MSZP es etében nem a csalódottság jut eszembe, inkább a szánalom. Akikkel jóleső érzéssel még együtt szavaztam 2001. június 19én a kedvezménytörvényről, most szemrebbenés nélkül érvelnek ellene. Ismét meghasonulnak, mint történelmük folyamán annyiszor, mert képte lenek a saját belső hangjukra hallgatni, szolgai módon csak külső sugallatra tudnak cselekedni. Még jó, hogy mára már nem Moszkvára figyelnek. ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Képviselő Úr! Elnézését kérem, részletes vitában vagyunk, szíveskedjék a vonatkozó módo sító indítványt vagy kapcsolódó módosító indítványt megjelölni. Köszönöm. BALOGH LÁSZLÓ (MDF) : Én is köszönöm. Most itt állunk. Egy olyan törvényt akarunk módosítani, amely egy majdnem konszenzusos nemzeti minimumot jelent. Ugyanis lehetett volna ez a törv ény merészebb is szövegezésében, bőkezűbb juttatásaiban, precízebb nemzetdefiníciójában. Most még ebből is engednünk kell. A kedvezménytörvény módosításainak tervezete élénk vitát, véleményt és sok sajtócikket váltott ki határon belül és túl. A vélemények általában elmarasztalóak, egyértelműen magyar vereségről beszélnek. Hasonlót fogalmaz meg például az újvidéki Magyar Szó napilap felmérése is, amely szerint az olvasók 66 százaléka úgy látja, hogy a kedvezménytörvénynek kicsontozását követően nincs értelme . Mádl Ferenc köztársasági elnök szerint is pozitív diszkrimináció nélkül a kedvezménytörvény fából vaskarika. Lenne itt egy harmadik megoldás is, az előre menekülés útja. Mintegy adja magát, abszolút Európakonform intézmény, és még csak nem is mi találtu k fel. Kettős vagy akár többes állampolgárnak lenni Európában rendkívül sikkes, a globalizáció egyik kedves melléktermékének számít, a multikulturális élet velejárója. Nekünk, fáradt magyarországi képviselőknek, akik kicsinyes csatákat vívunk azért, hogy a z általunk alkotott törvénybe egyáltalán bekerülhessen, bent maradhasson az egyetemes magyar nemzetre való utalás, természetesen nem jutna eszünkbe ez a kézenfekvő megoldás. De Szerbiában nemrég új kormányfőt avattak. Fiatal, egyenes beszédű, demokrata és hazafi. Jön valaki a Balkánról, de nem a sovén, a szerb alvilágból. Egészséges nemzeti érzülettel megáldott szerb ember, mint miniszterelnök magától értetődőnek tartja, hogy népének, nemzetének a legjobbat akarja. Úgy hozta a közelmúlt történelme, hogy biz onyos háborúskodás folytán a szerbség jelentős része is szétszórva maradt mára a szomszédos országokban. Nem kellett ahhoz sok időnek eltelnie, hogy Zorán Zsivkovics, újdonsült szerb miniszterelnök is ugyanarra a
