Országgyűlési napló - 2003. évi nyári rendkívüli ülésszak
2003. június 17 (80. szám) - A szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. DÁVID IBOLYA (MDF):
353 négy olyan pont, amelyik négy pont utalást tartalmaz arra, hogy ha elkészül a határon túli magyarok kedvezményeiről szóló törvény, akkor feleljen meg négy feltételnek. (20.40) A törvény eredeti céljait, azaz a határon túli magyarság identitásának megőrzését és szülőföldön való me gmaradását meg kell őrizni; a törvénnyel jobb esélyt kell biztosítani a szülőföldön magyarként való boldoguláshoz; a törvény Magyarország és más államok európai uniós taggá válása után is érvényben maradjon; a magyarigazolvány jelentősége semmilyen formába n ne sérüljön. Az összes többi, ami az európai uniós csatlakozás, a Magyar Állandó Értekezlet feltételeit és minősítését tartalmazza, nem a határon túli magyarok kedvezményeiről szóló törvényhez kapcsolódnak. Ez a négy alapelv igen. Általában is nagyon fon tos az, hogy ha egy törvény az Országgyűlés elé kerül, akkor vegyük komolyan az általános vitát, a módosító indítványokat és a részletes vitát. Egy ilyen törvénynél azonban hatványozottan érvényesül ez. Hiszen itt nemcsak a szabályozás elveiről kell beszél nünk, úgy általában a módosító indítványokról, hanem össze kell tudnunk vetni, hogy az elkészült mű, a törvénymódosítás megfelele annak a zárónyilatkozatnak, ami az egésznek megadta, mondhatjuk, hogy nem jogi alapját, megadta azt a morális alapot vagy azt a nemzeti szolidaritásból eredő alapot, ami egy ilyen törvénynél nagyon fontos. Tegnap szó nélkül viselte a Magyar Demokrata Fórum, egy megjegyzést nem tettünk arra, hogy reggel 6 óráig itt ültünk. Azt is tudomásul vesszü k, hogy a miniszter úrnak sok más dolga is van, megkérte Szabó Vilmos államtitkár urat, aki az éjszakát és a hajnalt itt végigülte; ön a harmadik személy ebben a rövid, néhány órás vitában ezzel a törvénnyel kapcsolatban. Szó nélkül hagytuk azt, hogy egy á ltalános vita éjjel, hajnalban folyjék, mert számunkra az a fontos, hogy megszülessék egy olyan törvény, amely nem elsősorban a mi igényünket, nem elsősorban a Szocialista Párt és a kormány igényeit, hanem mindenkiét, a határon túli magyarokét is figyelemb e véve elégítse ki úgy, hogy azt tudjuk, ahogy az elmúlt időszakban, nem azért, mert ez külpolitika, hanem azért, mert itt határon túli honfitársainkról van szó, egy nagy konszenzus övezze ezt a törvényt. A Magyar Demokrata Fórum ezért vállalta, hogy a zár ónyilatkozatot aláírja. Tegnap éjszaka végighallgattuk az általános vitát. Nagyon tanulságos volt. Az a kitétel, amire államtitkár úr utalt, hogy vajon szükségese az egységes magyar nemzet megjelenítése vagy nem, a tegnapi vitában egészen közel került kor mánypárt és ellenzék véleménye ahhoz, hogy ki mit ért a magyar nemzet egysége alatt. És hogy Eörsi Mátyást idézzem, ő azt érti alatta, hogy bizony a nyelvünkben, a kultúránkban, a hagyományainkban, a népzenei kötődéseinkben nagyon sok olyan elem van, ami m iatt mi mégiscsak ugyanazon nemzethez tartozunk, és egyet is gondolunk róla. S akkor azt javasolta, hogy ezt kellene egy módosító indítványba beleírni. Bele is fogalmaztuk egybe, amelyik a bizottság elé került, hogy mit jelent a kultúrájában, vitathatatlan , mit jelent az anyanyelvében, vitathatatlan, és a hagyományainkban; hogy ne Szabó Ferencet idézzem, aki azt mondta, hogy az ország mindig birtoklás dolga, a haza a szeretet és az érzelmek világa, a nemzet közös emlék a múltból és közös terv a jövőbe - no de mondjuk, hogy ez az irodalmi munkásságának a része. De hogy ma ebben a teremben nem ül ember, de azt hiszem, Magyarországon sem, aki vitába szállna velünk, hogy minket, magyarokat ez a három dolog egészen biztos, hogy összeköt, ez vitán felüli. Ezt foga lmaztuk meg egy módosító indítványban. Mert még azt is megengedem, hogy ne legyen általában egységes magyar nemzet, más kérdés a magyar nemzet egysége. De amiben kimutatható ez az egység, azt fogalmazzuk meg, és ha ehhez egy konszenzusos javaslatot tudunk tenni, és ez volt a határon túli magyarok kérése is, ám tegyük meg. Meg is fogalmaztuk ezt a javaslatunkat. Államtitkár úrnak azért nem értem az érveit, mert attól, hogy minden jogszabály ma Magyarországon az emberekről és az emberekért szól, még soha nem úgy kezdünk egy normaszöveget, hogy antropológiai feljegyzést adjunk arról, hogy ki mit ért az ember alatt.
