Országgyűlési napló - 2003. évi nyári rendkívüli ülésszak
2003. június 17 (80. szám) - A magyar egészségügyi szakdolgozói kamaráról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP), a napirendi pont előadója:
327 Ezek lennének azok a jogosítványok és feladatok, amelyek a jövőben a szakdolgozói ka mara működését jelentenék. Magyarország uniós csatlakozása során feltétlenül szükségesnek tűnik az uniós normatívák betartása, amelyek az ápolóképzésre, a szülésznőképzésre és a területek szakmai mutatóinak meghatározásaira vonatkoznak. Ugyanakkor a hazai gazdasági és társadalmi élet, a szakma és a hivatás fejlődése is szükségessé teszi, hogy a szervezeteknek eggyel magasabb fokára lépjünk, és a szakdolgozóiápolói társadalom önkormányzathoz való joga elismerést nyerjen. Nem beszélünk a magyar lakosság egés zségi állapotáról, mert szintén úgy véljük, hogy ez a réteg hozzá tud járulni a Johan Béla népegészségügyi program céljainak az eléréséhez. Ennek a szakmai rétegnek nagy szerepe van ebben, vagy legalábbis lenne szerepe, mert azt állapították meg, hogy ninc senek kellően kihasználva ennek a rétegnek a képzettségbeli és kapacitásbeli lehetőségei. A WHO és az Európai Unió ápolót és szülésznőt említ, ezért nevesítjük ezt a két foglalkozást külön tagozatként a törvénytervezetben. (18.20) Az Európai Unió a csatlak ozás során meglehetősen sokat foglalkozik ennek a rétegnek a feladatával, hiszen Európában a legszélesebb szakmai réteg az ápolói réteg, és ezen keresztül vélik a leginkább megközelíthetőnek a lakosságot. Az Európai Unió is alátámasztja a bizalmi viszonyt, ugyanis azt mondják, hogy az ápoló az orvoshoz hasonló, sőt talán még egy fokkal közelebb áll a beteghez, és nemcsak a beteghez, hanem a hozzátartozóhoz és a lakossághoz, amennyiben általában az első alkalommal ezzel a réteggel találkozik az egészségügyi szolgálathoz forduló. Tulajdonképpen változatlanul nehéz volt számunkra a következő három alapvető cél összehangolása: a hivatásrendé, az önkormányzaté és a kötelező tagságé. Az Európai Unióba való belépés kapcsá n rengeteg olyan alkalmazási, foglalkozási és diplomaelismerési feladat vár erre a köztestületre, amit biztos, hogy nem tud elvégezni egy központosított minisztérium, ezt mindenképpen helyben kell intézni. Ezek a pragmatikus szempontok kell hogy valamilyen módon felülkerekedjenek azokon a jogi és általános aggályokon, amelyeket mi is osztunk az aggályokat megfogalmazókkal, és szeretnénk minél kisebb mértékben ezeket a dolgokat a törvényszövegbe beírni, nehogy esetleg valamilyen alkotmányossági vagy jogi agg álya legyen ennek a szervezetnek. Szeretnénk, ha még ebben az évben meg tudnánk teremteni a jogi kereteket, hogy a jövő évtől már a költségvetési források birtokában működni tudjon ez a kamara. Meg kell oldani, hogy a költségvetésben már szerepeljen ennek a kamarának a pénzösszege, és ha már megalakult, akkor az intézményi törvény, illetve az európai uniós csatlakozás kapcsán felmerülő problémák már ennél a köztestületnél legyenek megoldhatók. Megalakulás esetén szerintünk megoldható lesz a jogállás kérdése inek megnyugtató eldöntése, mert akkor a három létrejövő kamaráról, az Orvosi Kamaráról, a Gyógyszerész Kamaráról és a szakdolgozói kamaráról szóló törvény tartalmazhatja a jogállási részeket. Így mindenképpen helyükre kerülnek a jelenleg még vitatott dolg ok, hiszen az orvosi kamarai jogszabályban benne lesz az orvosok jogállása, a gyógyszerészeknél a gyógyszerészeké, a szakdolgozóknál a szakdolgozóké. Ez a kérdés így, azt hiszem, eldönthető. Nem értünk egyet azzal, hogy a kamara megalakítását kinyilvánító 14 szervezet laza együttműködése pótolhatná a kamarát. Azt sem tudjuk elfogadni, hogy csak az egyetemet, főiskolát végzetteknek legyen ilyen köztestülete. Azt sem tudjuk elfogadni, amit ma már többen mérlegelnek, vagy legalábbis azt a módot, hogy megnyitva az Orvosi Kamaráról szóló törvényt, egy tagozatként be kellene illeszteni ezt a szakdolgozói kamarát az Orvosi Kamarába. Az 1992es kormányhatározat, illetve az Alkotmánybíróság határozata kimondja, hogy a hivatásrendi kamaráknak vannak kritériumai. Egyik kritériuma az, hogy a képesítés végül is magas fokú legyen. Ez 1992höz képest változott, hiszen rengeteg főiskolás jelent meg, és ha a szakdolgozói kamarát széles értelemben tekintjük, akkor a gyógytornászok, mentőtisztek, ápolók és más, a kamarát létreh ozó műtősnők, aneszteziológusok zöme főiskolát végzett, sőt most már közöttük vannak egyetemi végzettségűek is.
