Országgyűlési napló - 2003. évi nyári rendkívüli ülésszak
2003. június 16 (79. szám) - A szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
214 határon túli magyarok megmaradnak, akkor ez a magyarságnak, Magyarországnak az erőforrásait növeli. Ez egy befektetés. Gondoljunk bele: nyilvánvalóan a magyar vállalkozók is meg fo gnak indulni külföldre - már meg is indultak , terjeszkednek, és nyilvánvalóan nem Ausztria és Svájc irányába fognak először menni, hiszen ott komolyabb versenytársakat találnak, hanem pontosan azokba a régiókba, azokba a környező országokba fognak elindu lni, ahol nagyon sok határon túli magyar is lakik és él. Gondoljuk el, tisztelt képviselőtársaim, ezekben az országokban micsoda hatalmas erőforrást jelent az, hogy az ottani viszonyokat jól ismerő, az ország hivatalos nyelvét jól ismerő, ám velünk anyanye lvi szinten is beszélni tudó magyarokat találunk ezekben az országokban! Ez hihetetlen gazdasági lehetőségeket jelent, és azt gondolom, mindannyiunknak érdeke, hogy a határon túli területeken a magyarság megmaradjon, hogy ez a magyarság jól képzett legyen, ez a magyarság ne induljon el nagy tempóban Magyarország felé, megmaradjon a szülőföldjén, mert ez bizony Magyarország gazdasági lehetőségeit is növelni fogja. Ezért gondoljuk mi azt a Fideszben, ezért gondoljuk mi azt a jobboldalon, hogy ez nem vissza ne m térülő támogatás, hanem ez egy befektetés, amelyből Magyarország profitálni fog. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon kérem, fontolják meg azt, hogyan lehetne konszenzust kialakítani a státustörvény körül, hogyan tudják megteremteni a lehetőségét annak, hog y bizonyos ellenzéki módosító indítványokat elfogadjanak. Mert ha ezt meg tudják tenni, akkor szerintem van esély arra, hogy konszenzusra jussunk, és ezáltal az érdekérvényesítő képességünk nagyobb lesz, mint ha a kormánypárt és az ellenzéki képviselők ebb en a kérdésben külön szavaznak. Sajnos, ebben a pillanatban a kormány eljárása, a beterjesztési rend miatt nem látok esélyt arra, hogy módosító javaslatot elfogadjon a parlament, de abban az esetben, ha ez a konszenzus emiatt nem jön létre, az kizárólag a kormánypárti képviselők felelőssége, amely nem elhanyagolható felelősség. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Köszönöm szépen. Ezzel az írásban előre jelentkező felszólalók sora véget ért. Szintén felszólalásra jelentkez ett Lezsák Sándor képviselő úr, MDF. Öné a szó. LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Jó reggelt! Tisztelt Ház! Elnök Úr! Államtitkár Úr! Én egy európai példatárral készültem erre az általános vitára, ugyanis azt az állítást vitatom, amit a törvényjavaslat úgy fogalmaz meg - idézem : “A szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. törvény a határon túl élő nemzeti kisebbségekről való gondoskodás olyan rendszerét hozta ugyanis létre, amely sok tekintetben újdonságnak számított a nemzetközi gyakorlatban, ugyan akkor számos elemében túlterjeszkedett a nemzetközi jogban kialakult szokásokon, illetve olyan nemzetközi szerződések keretein, amelyeknek hazánk is részese.” Nos, teljesen téves, vagy ha tudatos, akkor hamis ez a beállítás, hogy 2001ben egy nemzetközi gy akorlatban is újdonságnak számító törvényt szavazott volna meg az Országgyűlés. Hadd idézzek néhány példát! Az első közismert példa épp az Európai Unió létrejöttének az alapfeltétele volt. Akkoriban a volt Német Szövetségi Köztársaság követelésére az Európ ai Unió jogelődje 17 millió keletnémet lakosnak alanyi jogon megadta és évtizedeken keresztül makacsul fenntartotta a német szövetségi köztársasági állampolgárságot. Természetesen ezt a döntést a demokratikus német hatóságok nem egyeztették az állampolgára ik szabadságát korlátozó kommunista hatóságokkal, azaz az egyeztetés hiánya sem példa nélküli, ahogyan ezt az előterjesztés állítja. Horvátország 1993ban 4 millió határon kívüli horvátnak adta meg a horvát állampolgársághoz való jogot. Többek között Horvá tország megadta a Trianon miatt Romániába szakadt Bánát és Krassó megyei horvátoknak is ezeket a jogokat, és az akkori román állam egyetlen szóval sem tiltakozott.
