Országgyűlési napló - 2003. évi nyári rendkívüli ülésszak
2003. június 16 (79. szám) - A szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz):
206 fenntartást vagy ilyen igényt a magyar kormány vagy a magyar tárgyaló delegáció részére nem fogalmaztak meg; erre Dávid Ibolya is utalt a felszólalásában. S tudjuk jól, ho gy az európai jogrend ismeri is a pozitív diszkriminációt, a pozitív diszkrimináció pedig pont azért jön létre, hogy egy egyébként hátrányos helyzetű, valamilyen módon az érdekeit, az életegyenlőségesélyeit érvényesíteni nem képes kisebbségnek segítséget nyújtson, hogy tényleges jogegyenlőséggel élhesse saját egyéni vagy közösségi életét. (4.40) Többen emlékeztettek rá, hogy Günter Verheugen fogalmazott meg kritikai hangokat, de szeretnénk még egyszer nyomatékosan hangsúlyozni, hogy bármely fontos is egy e urópai uniós tisztviselő álláspontja, ez nem a tagállamok hivatalos álláspontja, ezért nem is tekinthető olyan nemzetközi elvárásnak, pláne nem realitásnak - ahogy ez itt a szocialisták szóhasználatában rendszeresen visszatért , amely a magyar kormány cse lekvését meg kellene hogy határozza. Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy sokkal inkább egy belső megfelelési kényszerről, mint egy külső, nemzetközi vagy diplomáciai megfelelési kényszerről lenne szó. A külügyminiszter úr említette, hogy ez a törvényjavaslat n em kelt majd feszültséget szomszédainkkal, és nem kelt majd feszültséget az Európai Unióval. Szeretném még egyszer aláhúzni: eddig sem keltett az Európai Unióval semmiféle feszültséget; szomszédainkkal pedig tárgyalások során folyamatosan ismertettük meg e lőször a koncepcióját ennek a törvénynek, majd a törvény tervezett szövegét, és a nagyköveti konzultációkra semmiféle visszajelzés nem érkezett mindaddig, amíg ezt a törvényt el nem fogadták. Egész érdekes, hogy a velencei bizottság is fontosnak tartotta a nnak hangsúlyozását, hogy a kisebbségvédelem 2021. századi fordulóján előtérbe kerülnek azok az új és eredeti formák, amelyeket az anyaállamok alkalmaznak, és ezek kedvező trendet képviselnek, ha hozzá tudnak járulni a kisebbségvédelem céljainak eléréséhe z. Nem egyedi szemléletről volt itt szó. Az anyaállamok saját nemzeti kisebbségeiknek különleges jogokat biztosító törekvései egészen az utóbbi időkig nem keltettek fel figyelmet, és minimális vagy semmilyen érdeklődést nem váltottak ki. Nem így volt ez, a mikor megszületett a magyar státustörvény. Abban a pillanatban hihetetlen nagy nemzetközi érdeklődést váltott ki. Ez lenne az, amit mi nemzetközi realitásoknak fogunk ezentúl érezni? Ha bárki, akinek velünk ellentétes véleménye van, és ezt adott esetben me gjeleníti, akkor az a realitás, hogy mi rögtön fel kell adjuk nemzeti érdekeinket, nemzeti kulturális identitásunkat, és rögtön meg kell felelnünk valaki másnak, dacára annak, hogy ennél másabb, de hasonló szellemiségű törvényeket Romániában, Szlovákiában, Görögországban, Ukrajnában, Oroszországban, Lengyelországban már sokkal korábban elfogadtak, és akkor ez senkinek nem szúrt szemet, senkinek nem fájt. Ehhez képest érthetetlennek tűnik az a, még egyszer mondom, nagyon nagy fokú megfelelési kényszer, amely mára már úgy tűnik, hogy nem is annyira nemzetközi vagy európai hatalmi centrumoknak - ahogy Eörsi Mátyás fogalmazott - vagy szomszéd államoknak az igényeit próbálja kielégíteni, hanem, ha úgy tetszik, egy belső nemzetstratégiai önfeladást jelent. Ez a le gszomorúbb ebben az egész vitában, és talán ez a szemléletbeli különbség is közöttünk, hogy mi nem arról beszélünk, hogy jogtechnikailag hogyan lehetne minél jobban megfogalmazni és megmenteni vagy segítséget nyújtani azoknak a nemzetrészeknek, amelyek óha tatlanul pusztulnak. Az elmúlt évtizedek adatait azért nem lehet csak úgy semmibe venni! A demográfiai adatok, a gazdasági mutatók, a beiskolázási adatok mind arról tanúskodnak, hogy ezek a szomszédos országok nem biztosítják a legelemibb kisebbségi jogoka t sem, erőszakos asszimilációs politikát folytattak évtizedeken keresztül. Elég, ha csak a legutóbbi szlovákiai közigazgatási reformra utalok, amelyben megint olyan nagy egyetértés volt a szlovák pártok részéről, és amely el tudta érni azt, hogy ma színmag yar lakta területeknek nincsen többségi képviselete egyetlen szlovák régióban vagy megyében sem. És ezeket a sorozatos, a magyar kisebbség ellen irányuló politikai, közigazgatási vagy adott esetben jogi akciókat a magyar állam, a Magyar Köztársaság, az any aország mintegy zokszó nélkül vegye tudomásul - mi nem szaladgálunk nemzetközi fórumokhoz, mi nem jelentgetünk fel más
