Országgyűlési napló - 2003. évi nyári rendkívüli ülésszak
2003. június 16 (79. szám) - A szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - NÉMETH ZSOLT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
188 kérdések vitájára. Csak azt tudom mondani, amit a Magyar Állandó Értekezlet után is: több európaiság nem jelent kevesebb magyarságot. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban. ) ELNÖK (Harrach Péter) : Megadom a szót Németh Zsolt képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja nevében felszólaló képviselőnek. NÉMETH ZSOLT , a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az egységes nemzetre való utalá ssal kezdem. Ez a határokat átívelő nemzeti újraegyesítés folyamatának a hivatkozási alapja a törvényben, a legfőbb politikai és jogi hivatkozási alapja egyáltalán annak, hogy a mindenkori magyar állam törődjön a határon túli magyarokkal. Valóban, politika ilag széttagoltak vagyunk, de mégis mint közösség egységesek vagyunk, az egész Kárpátmedencei magyarság, és fontosnak tartjuk, hogy az egységesülés folyamata kiteljesedhessen. És ha erről leteszünk, még akkor is, ha ezt nem érti meg Verheugen vagy Jürgens úr, a legfőbb politikai és jogi hivatkozási alapról teszünk le. Meg kell próbálni nekik elmagyarázni, és azt hiszem, egyáltalán nem esélytelen, nem reménytelen ez az erőfeszítés. A határon túli magyar közösségek önszerveződése területén nagyon fontos viss zalépést jelent ez a módosítás. Az úgynevezett közösségi és politikai szubjektivitás elősegítése ugyanolyan fontos célja volt a törvénynek, mint a kapcsolatok kiépítése. A magyarigazolvány visszanyesése, a státusirodák szabályozásának kiiktatása a törvényb ől, a támogatások nyilvántartásának anonimmá tétele, a társadalmi szervezetek elismerésére vonatkozó szabályozás megszüntetése a határon túli magyar közösségek önszerveződése területén indokolatlan, érthetetlen visszalépést jelent. Tudjuk, hogy akkor lesz egységesülés a Kárpátmedencei magyar nemzetrészek között, ha az egyes szubjektumok az úgynevezett autonómia irányában meg tudnak erősödni. Harmadszor: a támogatási rendszert ez a módosítójavaslatcsomag átláthatatlanná és finanszírozhatatlanná teszi. Egyf ajta nem világos segélyezési rendszer jön létre; ilyen értelemben most lesz igazán kedvezménytörvény a státustörvényből. Kérdezem - miután már több képviselőtársam is feltette ezt a kérdést , ha nem a magyarigazolvány, akkor mi a jogalanyiság feltétele. H ogyan állapítható meg, hogy ki részesülhet a támogatásokból, ha nem azok, akik magyarigazolvánnyal rendelkeznek? Szakmailag átgondolatlan és hibás az a koncepció, amelyik úgy gondolja, ez a támogatási rendszer működtethető úgy, hogy a magyarigazolványt ebb ől a rendszerből kiiktatják. Tabajdi Csaba itt védekezett a folklorizáció vádja ellen, de való igaz, a törvényben már így is meghatározó súlyt képviseltek a kulturális, oktatási jellegű kedvezmények - az írmagját is kiirtják az oktatáson és kultúrán túlmut ató kedvezményeknek és támogatásoknak. Hiteltelen tehát az a kormányretorika, amelyik arról szól, hogy a kisebbségek teljes létét - az egzisztenciateremtést is beleértve - támogatni fogja a kormányzat. Hiszen ne feledjük el, a státustörvénynek pontosan az volt az egyik legfontosabb motívuma, hogy egységes jogi testbe foglalja az anyaország és a határon túli magyarság kapcsolatrendszerét. Mi indokolja, hogy az egészségügyre vagy az említett gazdasági területekre vonatkozó szabályozás kikerüljön a jogszabályb ól? Ha kikerül belőle az a gyakorlat, amely ezen a területen valóban megelőzte a státustörvény elfogadását, illetőleg túlmutat az oktatás és a kultúra területén, akkor az európai normákkal ellentétesnek elfogadjuk azt a gyakorlatot, amit az Új Kézfogás Ala pítvány vagy a Segítő Jobb Alapítvány tevékenysége jelent? Azáltal, hogy kivesszük ezeket az elemeket a státustörvényből, indirekten elismerjük, hogy ezek a tevékenységek ellentétesek az európai normákkal, és a magunk fejére hozzuk a bajt ezzel a döntésünk kel. A kultúra, az oktatás területén belül is jelentős a visszalépés, s most nemcsak arra gondolok, hogy megszűnik az a garancia, hogy a magyar állampolgárokkal azonos kulturálisoktatási jogokat kaphatnak a magyarigazolvánnyal rendelkezők, hanem arra is, tisztelt képviselőtársaim, ahogy ezt a
