Országgyűlési napló - 2003. évi nyári rendkívüli ülésszak
2003. június 16 (79. szám) - A közszolgálati média-részvénytársaságok alaptőke-emelésére szolgáló költségvetési célelőirányzat elosztásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz):
167 Köszönöm s zépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt megadnám a szót Domokos László képviselő úrnak, aki gombnyomással jelentkezett hozzászólásra, szeretném megköszönni az együttműködésüket, és átadom az elnöklést Harrach Péter elnök úrnak. Képviselő úr, öné a szó. ( Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hallgatva a mostani vitát, azt gondolom, érdemesebb a költségvetési bizottságnak mint előterjesztő bizottságnak a szakm ai szempontjait teljes mértékben megkérdőjelezni. Ez az előterjesztés minden alapelvvel ellentétes, amelyet föl lehet sorolni. Hiszen ha semleges szeretne maradni, és nem kíván a korábbi '96os médiatörvény alapján kialakult konszenzushoz hozzányúlni, akko r arányosan kellett volna szétosztania, ahogy az üzemben tartási díjjal is megtörtént. Erre törekvés sem volt, ez kérdés sem volt első perctől fogva. Ez talán még szakmailag indokolt is lehet, ha tőkepótlásról beszél ez az előterjesztés, hiszen nem költség vetési, úgymond, fenntartási pénzeknek a felosztását fogalmazza meg, bár az üzemben tartási díjnak az odaadása költségeknek a fedezetére szolgálna, hanem a tönkrement vagy kevésbé tönkrement, de feltőkésítendő részvénytársaságoknak a tőkepótlásáról van szó . Márpedig ekkor két közgazdasági szempontot lehetne érvényesíteni. Vagy csődkezelési szempontokat vesz figyelembe a költségvetési bizottság előterjesztése, illetve azon szakmai tőkepótló vagy tőkeoldalról stabilizációs, feltőkésítő szempontokat veszi igén ybe, amelyeket megkértünk, és erre itt az előterjesztés szerint meg is fogalmazódik, egyébként feltételezhetően a Magyar Televízió Részvénytársaság esetében hibásan, hiszen 6 milliárd forint nem lehet elég a tőkepótlásra; a Magyar Rádió esetében és a Hungá ria Televízió esetében vélhetően igaz, hiszen nem vagyonvesztésről van szó, hanem a meglevő tőkének a megtartásához kapcsolódó tőkeemelésre tesz javaslatot, illetve fogalmaz meg igényt. (1.20) Így az előterjesztést is, ha elolvassuk, egyértelmű, hogy a Mag yar Televízió Részvénytársaság már negatív előjelű társaság, a saját tőkéje, tehát gyakorlatilag a csődeljárás szabályai szerint, ha ez egy normál cég lenne, már rég a felszámolás, legalábbis a csődeljárás irányába kellene vinni. A tulajdonos, aki most egy ébként ezt a pénzt a parlament döntésén keresztül akarja nyújtani, ennek semmilyen módon nem felel meg, hiszen a leírtak szerint is 2003 augusztusának elejéig képes e kötelezettségeinek helytállni. Vitatható ez az állítás, hiszen a társasági törvény szerin t ez a tőkepótlás nem fog megjelenni gyakorlatilag pozitív tőkeként, hiszen ezek a kötelezettségek, amelyek fel vannak sorolva, messze túlmutatnak ezen az összegen. Tehát nem felel meg annak a csődkezelési szempontnak, hogy a TVn igazából segítene ez, han em csak odadob egy pénzt, és ráadásul érdekes módon kötelezettséget sem fogalmaz meg. Sőt, az indoklásban szakmaiatlanul, illetve már a határozati javaslatban is azt mondja, hogy “időarányos megvalósítása a konszolidációs tervnek”. Ez értelmezhetetlen és k ezelhetetlen, hiszen ilyen konszolidációs tervet nem mutatott be a TV számunkra. Tehát amire hivatkozik, azt érthető módon - amit Balogh képviselőtársam felvetett - ki kellett venni, hiszen nincs is mit leellenőrizni. Hiszen nincs ilyen konszolidációs terv , hanem van egyféle igényszint, a 14 pontban összefoglalt pénzigény, de ténylegesen nem fogja a TV működését stabilizálni még rövidebb távon sem, hiszen augusztus elején, feltételezem, nem fog a parlament azért összeülni, hogy föltőkésítse, illetve további pénzekhez juttassa ezt a részvénytársaságot. A másik két közalapítványhoz kapcsolódóan nyilvánvalóan megvan az az összegnagyság is, amellyel ha érdemben szeretett volna foglalkozni, és egy időre el szerette volna felejteni ennek a két közalapítványnak a g azdasági problémáit legalábbis, akkor annak a nagyságrendnek megfelelt ez a hétmilliárd néhány száz millió forint. Tehát itt mód lett volna arra, hogy ennek a két közalapítványnak a működése rendbe jöjjön.
