Országgyűlési napló - 2003. évi nyári rendkívüli ülésszak
2003. június 16 (79. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár:
140 elutasítása is jobban szolgálja, mint egy késedelmes, okafogyottá váló támogató döntés. A javaslat a döntés időkeretének meghatározásán túl az országgyűlési döntés esetében egyértelműsíti , hogy a nemzetközi katonai együttműködésben való részvétel kérdésében semelyik kormány sem válhat az éppen aktuális ellenzék foglyává. A jelen módosítás kis terjedelmű, de véleményem szerint jelentős módosítás. Az Országgyűlés, az ellenzéki és kormánypárt i oldal, illetve a kormány kompetenciáinak pontosításán túl szimbolikus jelentőségű az a kiegészítés, amely az alkotmányban nevesítené a magyar légierő szövetséges országokért viselt felelősségét is. Az előző ciklusban szimbolikus értelmű volt, hogy az alk otmány módosításaira honvédelmi tárgykörökben került sor két esetben is. A honvédelem változatlanul nemzeti ügy. Számítok az alkotó légkörű vitára, és bízom a várható egyeztető tárgyalások eredményes befejezésében. Mindez egy olyan időpillanatban várható, amely Magyarország nemzetközi megítélését az európai uniós csatlakozás küszöbén bizonytalanította el, illetve amikor a Magyar Honvédség talán legjelentősebb méretű újraszervezése indult el. Köszönöm tisztelt képviselőtársaim figyelmét, és kérem, hogy aktív an vitázva alakítsuk ki közös álláspontunkat egy esetleges alkotmánymódosításra. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.) (23.10) ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm szépen. Megkérdezem, a kormány részéről kíváne valaki felszólalni. Hank ó Faragó Miklós államtitkár úrnak adom meg a szót 10 perces időkeretben. DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A 10 percet semmiképpen nem kívánom igénybe venni, de miután alkotmány módosításról van szó, néhány gondolatot érdemben is kell mondanom. Miután nagyon rövid idő állt rendelkezésre, hiszen június 4én tárgyalta az Országgyűlés alkotmányügyi bizottsága a javaslatot, a kormány a törvényjavaslattal kapcsolatos álláspontját még n em tudta kialakítani. Ez nyilván szerdán, a következő kormányülésen meg fog történni. Arról azonban be tudok számolni, hogy a közigazgatási államtitkári értekezlet szakmai szempontból a javaslatot támogatta. A csapatmozgásokkal kapcsolatos hatáskörmegosztá s témaköre az 1999 márciusában történt NATOcsatlakozás, illetve a 2001. szeptember 11i sajnálatos eseményekkel összefüggő szövetségesi kötelezettségeink teljesítése okán többször került az érdeklődés homlokterébe. A gyakori döntési helyzet egy dologra bi ztosan alkalmas: hozzásegít minket ahhoz, hogy lemérjük, a gyakorlatban beváltottáke a hozzá fűzött reményeket a tárgykört szabályozó előírások. Bizonyára léteznek e tekintetben nézetkülönbségek a parlamenti pártok között, de azt hiszem, nehezen lenne vit atható, hogy a hatályos szabályozás távolról sem mondható tökéletesnek. Gyakorta vált elhúzódó politikai viták terepévé a szövetségesi kötelezettségünk teljesítésével összefüggő döntési folyamat, amelynek következtében a késlekedésért a NATO részéről többs zör érte jogos kritika a Magyar Köztársaságot. Nem kis mértékben a hazánkkal kapcsolatos eddig nem kedvező tapasztalatok hatására az Északatlanti Szerződés Szervezetének bővítése során a szervezetet arra késztették, hogy a felvétel előtt álló országokkal szemben egyértelmű követelményként fogalmazza meg a szövetségesi kötelezettségből eredő országgyűlési döntések gyors meghozatalának biztosítását. A csapatmozgások engedélyezésével kapcsolatos viták középpontjában általában az áll, hogy milyen döntések tart ozzanak az Országgyűlés és milyen döntések a kormány kompetenciájába, illetve az Országgyűlés döntését milyen szabályok szerint hozza meg. Természetes, hogy a kormánypártok és az ellenzék némileg más nézőpontból közelít ezekhez a kérdésekhez, de véleményem szerint közös az érdekünk abban, hogy a szabályozás zsinórmértéke az legyen, a
