Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. március 4 (54. szám) - A családok hajléktalanságának megelőzéséről szóló jelentés, valamint a családok hajléktalanságának megelőzéséről szóló jelentés elfogadásáról országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - SISÁK IMRE JÁNOS (MDF):
994 kezünkbe nyomnak, mint amire itt utalás történik, hogy mondjuk, Svédországban vagy Hollandiában lépcsőzetes átmenetet modellező programokat dolgoztak ki. Nagyon szívesen megism erkednénk ezekkel a lépcsőzetes programokkal, hogy tudjunk gondolkodni a magyar megoldásokon. A végére maradt, a végére hagytam, nem mintha kevéssé fontos lenne, a költségeket, a költségelemzést. Megmondom őszintén, hogy ennek az anyagnak szerintem ez is e gy viszonylag gyenge részlete, hogy tudniillik fél oldalban elintézi azokat az utalásokat, amelyek arra vonatkoznak, hogy olcsóbb lakásfenntartás formájában támogatni családokat, semmint hogy engedni azt a folyamatot, aminek a végén intézményben kötnek ki és intézményi ellátásra szorulnak. Az én ismereteim szerint ezt az összefüggést egészen drámai számokkal lehetne alátámasztani, bizonyítani, hogy bizony az államnak is kedvezőbb megoldás, ha a családok ápolására, lakásban tartására rendezkedik be, semmint ha egy ilyen rossz folyamat végtermékét próbálja valamilyen módon kezelni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr. ELNÖK (Harrach Péter) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Sisák Imre képviselő úrnak , MDFfrakció. SISÁK IMRE JÁNOS (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Ház! Bevallom őszintén, amikor a 46/2002. országgyűlési határozatot elfogadta a magyar parlament, és a 2002. szeptember 30a i dátumot szabta a kormány részére mint a jelentés végső dátumát, meggyőződéssel vallottam azt, hogy erre az időpontra képtelenség egy komplett anyagot összeállítani, amelyet a magyar parlament egyébként teljességgel el tud fogadni. Nos, most azt kellene m ondanom talán, amit az ellenzéki padsorokban korábban szóvá tettek, hogy csak novemberben került benyújtásra az az előterjesztés, amely a családok hajléktalanságának a megelőzésével foglalkozik. Egyáltalán nem csodálkozom rajta. Megvallom őszintén, az én v éleményem az, hogy a szociális törvény módosítását figyelembe véve, a nemzeti lakásprogram, lakáskoncepció elkészítését követően kellett volna számot adni a parlamentnek erről a kérdéskörről. Azt is megmondom, hogy miért. Mert hiába próbál az előterjesztés készítője konkrét számadatokkal szolgálni, hiába próbál előremutató javaslatokat tenni, addig, amíg erről a kormány nem foglalt állást - s az én régi vesszőparipám , amíg nincs meg a muníció, addig gyakorlatilag beszélünk erről a kérdésről, de a megoldás t sajnos nem igazán tudjuk körvonalazni. Nem akarok belemenni abba a kérdéskörbe, hogy a családok hajléktalanságának anyagi okainál és egyéb okainál milyen megállapításokat, milyen konklúziókat von le az előterjesztő. Egyetlen ponton szeretnék talán vitatk ozni, valóban az 1990 és '94 közötti komoly közműhálózatfejlesztés igencsak megterhelte a családokat, és a későbbiek során természetesen ezek a családok megnövekedett rezsidíjjal tudtak továbbélni, a munkanélküliség is komoly problémákat vetett föl. De bá rmennyire is nem szereti ezt a kormányoldal, én nem tudok elfeledkezni az 199596os esztendőkről, amikor a családtámogatási rendszer összeomlása, vagy csak egyetlen momentum: az egyszeri 51 százalékos gázáremelés alapjaiban rengette meg a családok költség vetését. Soksok család került ezekben az években komoly, megoldhatatlan problémák elé. Nem lennék egészen tisztességes persze, ha nem mondanám azt, hogy az 1990ben egyoldalúan felmondott lakáskölcsönök is nagyon komoly problémákat okoztak ezeknek a csalá doknak. (17.10) Tudjuk, hogy az északi régióban, Borsodban, Nógrádban, SzabolcsSzatmárban szintén komoly gondokkal küszködtek a családok, és a szegény családok voltak azok, amelyek a legnehezebb feltételekkel tudták ezeket a kölcsönszerződéseket megkötni. Úgy gondolom, hogy a családok hajléktalanságának a megoldására tett intézkedéseknél rendkívül fontos feladata van a kormánynak abban, hogy ezeket a hosszú évek óta vagy több mint egy évtizede felhalmozódott és már
