Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. március 4 (54. szám) - A családok hajléktalanságának megelőzéséről szóló jelentés, valamint a családok hajléktalanságának megelőzéséről szóló jelentés elfogadásáról országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. GÖNCZ KINGA egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
986 nagyon sok szempontból szociálpolitikai alapelvekről és megközelítésekről, értékválasztáso król is. Mindezek után a parlament július 12én elfogadta ezt a határozati javaslatot, és felkérte a kormányt, hogy vizsgálja meg a családok hajléktalanságának okait, a megelőzés lehetőségeit, és a vizsgálat eredményeiről tájékoztassa az Országgyűlést. Max imálisan egyetértek Kósáné Kovács Magdával, aki azt mondta, hogy a hajléktalanság a velünk élő történelemnek egy olyan drámai, új társadalmi jelensége, amely megrázza a közvéleményt, a hétköznapi embereket, és figyelmeztető jel a politika számára is. Azt g ondolom, mindannyian felelősséggel tartozunk embertársaink iránt. Néhány adatot említenék csak ennek a határozati javaslatnak az összefoglalásaképpen, hogy milyen komplex és kiterjedt ez a probléma; ezek az adatok erre mutatnak rá. Ma Magyarországon a csal ádok 30 százaléka számára jelent gondot a lakásfenntartási költségek kifizetése, időről időre bajba kerülnek, elkésnek a befizetésekkel - ez nagyon magas arány. Ezeknek a családoknak az 50 százaléka, közel félmillió család, 500 ezer család hat hónapon túli tartozást halmozott fel, ők azok, akik tulajdonképpen veszélyeztetettek a hajléktalanság által. Azt tudjuk, hogy a szociális bérlakások aránya ma nagyon alacsony Magyarországon. Történelmi tény, hogy a rendszerváltást követően, a lakások privatizációja ut án gyakorlatilag nem maradtak szociális bérlakások. A piaci lakbérek körülbelül ötszörös szintűek az önkormányzati bérlakások lakbéréhez képest, ami gyakorlatilag megfizethetetlenné teszi ezeket a családok nagy része számára. A lakásfenntartási támogatási rendszer nagyon sokszor nem jut el pont azokhoz a családokhoz, amelyek a legrászorultabbak. Tudjuk, hogy főleg a gyerekeket egyedül nevelő szülők, az egyedülálló 60 év felettiek, a nyugdíjasok, illetve a nagycsaládosok azok, akiket a legjobban fenyeget ebb ől a szempontból a lakásfenntartás nehézsége. Elindult a családok átmeneti otthonainak a kiépítése, ilyenek nincsenek elegendő számban Magyarországon, és mint ahogy a nevük is jelzi, ezek az intézmények csak átmeneti segítséget nyújtanak. Azt gondoltam, ha belefér ebbe a 15 percbe, elmondanék egy nagyon személyes és nagyon friss benyomást a családok hajléktalanságával kapcsolatban. Azon gondolkoztunk, ha van érdeklődés, akkor szívesen felajánljuk azt, hogy önök, képviselők is megnézhessék ezt a filmet. A Fe kete Doboz készített egy filmet hajléktalan családokról. Követték két család életét néhány hónapon keresztül, és egészen megdöbbentőek azok a képek, amelyek arra utalnak, hogy mind a két család nagyon jól működik, igazán kohezív, jól működő család. Ennek a filmnek az első, indító képe az, hogy az egyik család felébred reggel, az Árpád híd valamelyik hídfőjénél, nem tudom pontosan, melyiknél, és pont úgy indul ez a reggel, mint minden más családnak a reggele: a papa borotválkozik, a mama kávét főz valamilyen összetákolt tűzhelyen, a gyerekek nyújtózkodnak, a mama bekapcsolja a Kossuth rádiót, amelyben elmondják a reggeli híreket. Tehát két világ találkozik tulajdonképpen, egy olyan család világa, amelyik mindezt hontalanul éli meg, és a rádióból tulajdonképpe n jön egy másikfajta világ üzenete; a gyerek közben cumizik, megreggeliznek, és így tovább. Aztán a film végigköveti azt, mi is történik néhány hónap alatt ezzel a családdal, hogyan kerülnek hajléktalanszállóra, majd hogyan válik nagyon nehézzé az otttart ózkodásuk; egy darabig önkényes lakásfoglalóként egy lakásban élnek, onnan is kikerülnek; nagyos súlyos beteg a nagymama. Szóval azt látja az ember, azt éli meg, hogy ezek a családok milyen iszonyatos erőfeszítéseket tesznek azért, hogy meg tudják tartani a kapcsolataikat, és hogyan kell dolgozniuk, ami sokkalsokkal nehezebb a számukra, mint egy olyan családnak, amelyiknek fedél van a feje fölött. Azt is látni lehet ebből a filmből, amit szintén tudunk, de ha ez ilyen képszerűen jelenik meg, akkor még sokk al nyomatékosabb, hogy a hajléktalanlét egy idő után nagyon nehézzé teszi a visszalépést; egyre nehezebb visszalépni a társadalomnak abba a részébe, amelyiknek nincsen ilyen tapasztalata, nem került ilyen helyzetbe.
