Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. március 4 (54. szám) - Az országos fogyatékosügyi program végrehajtásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentés, valamint az Országos Fogyatékosügyi Program végrehajtásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekrő... - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BABÁK MIHÁLY (Fidesz): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP):
976 használjam - csak az alkotmányos rendelkezések érvényesítését, illetve megsértését lehet. Tehát az alk otmány 70/A. §ában rögzített hátrányos megkülönböztetés tilalma, illetve az egyenlő bánásmód alkotmányos kötelezettsége az, aminek törvényi eszközökkel kell érvényt szerezni. Egyetértek Lezsák Sándor képviselőtársammal abban, hogy az e tárgykörben születe tt jogszabályaink abban gyengék, hogy újraújra ismétlik az alkotmányos előírást, újra és újra ismétlik az alkotmányos tilalmakat, de nem fűznek hozzá szankciót. Vagy egyáltalán nincsen szankció, vagy a szankció nehezen érvényesíthető, vagy ha érvényesíthe tő, akkor semmiképpen sem elrettentő. Tulajdonképpen a fogyatékosokról szóló törvény mellé példaként idézhetném a munka törvénykönyvét is, amelynek rendkívül határozottak a rendelkezései a hátrányos megkülönböztetés tilalmával kapcsolatban. De mondhatnám a zt is, és tessenek kimenni a folyosóra, hogy a nemdohányzók érdekében született törvény szankcióit itt, ebben a házban sem tudjuk érvényesíteni, és a nemdohányzók védelme írott szó marad, mert a törvényalkotók maguk sem tartják kötelezőnek, hogy betartsák a törvényeket. Jelzem Szűcs Lajos képviselőtársamnak, hogy én meggyőződéses antinikotinista vagyok. A másik része a törvénynek, az esélyegyenlőség biztosítása meggyőződésem szerint már nem jogi szabályozás kérdése, hiszen az egyenlő esélyeket csak szerveze tt társadalmi cselekvés tudja biztosítani, és ezért mondja a törvény, hogy a fogyatékkal élők esélyegyenlőségének biztosítása érdekében programot kell készíteni, és a program végrehajtására vissza kell térni. Hadd fogalmazzam meg ismét, számolva azzal, hog y a megjegyzésem most sem lesz népszerű, hogy a programkészítést nélkülözhetetlennek tartom, a jelenlegi formájában igen felszínen mozgónak; és csak a felelősségi szintek legfelső rétegét érintően mozdulhat meg valami, ha egyáltalán megmozdul, de ott, ahol a fogyatékkal élők élnek, ott biztosan marad az állóvíz, és biztosan marad a változatlanság. Ezért erős kétségeim vannak, hogy vajon a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, az egyenlő bánásmódot szolgáló törvények helyesen járnake el akkor, ha előírják az évenkénti beszámolás kötelezettségét. Az évenkénti beszámolás egymásfél éves késedelemmel megtörténik, akkor, amikor már mindannyian praeteritum perfectumban fogalmazunk a jelentésben leírtakról, a feladatot kipipáljuk, és a lelkiismeretünk megnyugszik. Sokkal nyugodtabb lennék, ha az elszámolási kötelezettség egy, a társadalmi folyamatokban valóban értelmezhető hosszabb időszakra terjedne ki, de mélyebb lenne, alaposabb lenne, határozottabb lenne, és több muníciót adna a jövőre. Tisztelt Ház! Képviselőtá rsaim! Kedves Vendégeink! A bizottsági ülésen is elmondtam, és engedjék meg, hogy megismételjem: a vitában a társadalmilag fontos cselekvéseink közül leggyakrabban az akadálymentesítés került elő, és úgy érzem, hogy ez durva leszűkítése a társadalmi kötele zettségeknek. Elmondtam és hadd ismételjem meg, hogy legelőször a fejeket, a gondolkodást kellene akadálymentesíteni, és a gondolkodás, az agyak és a szívek akadálymentesítése vinne minket közelebb ahhoz, hogy ezt a valóban történelmi jelentőségű törvényt végre tudjuk hajtani. Meg vagyok arról győződve, hogy differenciált gondolkodásra és komplex társadalmi cselekvésre van szükség. Időm nem engedi, hogy erről részletesen szóljak, de hadd idézzek egyetlen példát jelen lévő vendégünktől. Gyene Piroska egy mem orandummal fordult a képviselőkhöz, és engem szíven ütött az értelmi fogyatékosok nevében kimondott egyetlen mondat - egyébként az egész dokumentum szíven üthet bármelyikünket , hiszen arra hívja fel a figyelmünket, hogy az értelmi fogyatékosok életét köz vetlenül befolyásoló törvényeket - innentől kezdve idézem - ”érthető nyelven adjuk az érintettek kezébe”. Nézzünk a lelkünkbe! Biztos, hogy csak az értelmi fogyatékkal élők nem értenek minket? Biztos, hogy minden állampolgár ért minket, akikhez mi fordulni akarunk? És bár tökéletesen értem, mire gondol az értelmi fogyatékosok képviselője, úgy gondolom, hogy igen, bizonyos esetekben az értelmi fogyatékkal élők számára is érthetően el kell tudni mondani a mondanivalónkat, de mondjuk el úgy, hogy a törvények v égrehajtására kötelezett állampolgárok pontosan tudják, hogy milyen szabályokat írunk nekik elő. Tehát differenciált gondolkodás és komplex társadalmi cselekvés, differenciált gondolkodás és az alapelvek közös, egységes elfogadása. Azt gondolom, hogy nagyo k vagyunk akkor, amikor a
