Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. március 4 (54. szám) - Az országos fogyatékosügyi program végrehajtásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentés, valamint az Országos Fogyatékosügyi Program végrehajtásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekrő... - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
971 Engedtessék meg, hogy részletesebben beszámoljak arról, hogy mi is történt a költségvetési és pénzügyi bizottságban. Kérdések vetődtek fel legelőször, már a kezdet kezdetén a tekintetben, hogy a beszámoló miképpen értelmezi a fogyatékost, a fogyatékos személyt, és ugyanez a fogyatékos személy hogyan látszódik a társadalomban és a törvényhozásban. Az az érzés kerekedett felül - engedtessék meg, hogy így mondjam, ezt a kifejezést használjam , hogy a fogyatékosügyi programnak vannak fogyatékosságai, hosszú időn át voltak a fogyatékosügyi programnak fogyatékosságai. Nem szójátéknak szántuk, és nem is az. Mik ezek a fogyatékosságok? Az egyik, amiről mindkét oldalról szó esett, a lelkület, a szel lemiség, hogy megértie valóban a társadalom, hogy miről is van szó. Aztán a második az, hogy létezike az az optimális intézményrendszer a mi társadalmunkban, amelyik a fogyatékosüggyel való fogyatékos foglalkozást csökkentené, tehát eredményesebben törté nne. És az eredményesség itt különbözőképpen észlelhető, majdnem azt mondtam, hogy mérhető. De talán ennél érzékenyebb kifejezést kell használnom, ha a költségvetési bizottság mentalitásáról kívánok beszámolni ebben a kérdésben. Nevezetesen, noha mi, a köl tségvetési bizottság tagjai pénzről beszélünk, ez a feladatunk, mégis itt annyira az emberi szimpátia, az együttérzés és a lelkület jelent meg - majdnem azt mondanám: felülkerekedett , hogy azt kerestük, hogyan is lehet olyan helyzetet létrehozni, amikor az e célra fordított költségvetés, az adófizetők pénze úgy használódik fel, hogy az valóban optimális lesz. E tekintetben jelentem, hogy a költségvetési bizottság jó lelkülettel és jó szándékkal javasolja a törvényt a Háznak megtárgyalásra és elfogadásra. Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett felszólalásokra kerül sor, tízperces időkeretben. Elsőként megadom a szót Béki Gabriellának, az SZDSZ képviselőjének. BÉKI GABRI ELLA (SZDSZ) : Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A fogyatékostörvény megszületése '98. március 16án egy emlékezetes, ritka szép pillanata volt ennek a teremnek, amikor hat párt egyetértett abban, hogy erre a törvényre igent kell mondania: 3 09 igen szavazattal megszavazta az Országgyűlés azt a törvényt, ami egyébként eredetileg szabad demokrata előterjesztés volt. (15.10) Ebbe a törvénybe utalás került be azzal kapcsolatban, hogy meg kell alkotni egy fogyatékosügyi programot záros határidőn b elül – '99 áprilisa volt ez a határidő – , létre kell hozni egy Fogyatékosügyi Tanácsot. Ami akkor, '98 tavaszán történt, ígéretes lendület volt a tekintetben, hogy odaforduljunk a fogyatékkal élő emberekhez, a problémáikra odafigyeljünk, hogy történjen poz itív fordulat, változás e tekintetben Magyarországon. Ennek a jelentésnek a kapcsán – aminek a legnagyobb értéke, hogy itt, plenáris ülésen foglalkozhatunk vele – az elmúlt három és félnégy évre visszatekintve azt kell mondani, hogy ez az ígéretes lendüle t radikálisan lefékeződött, leblokkolódott, hogy nem sok történt, sőt nagyon kevés történt a fogyatékkal élő emberek érdekében. Már a program is némi késéssel, több mint féléves késéssel készült el '99 decemberére, tartalmazott egy csomó konkrétumot, szeml életében azonos volt a törvény szemléletével, de a legnagyobb fogyatékossága az volt, hogy nem kapcsolódtak hozzá költségvetési források. Tehát úgy fogalmazott meg ez a program feladatokat, célkitűzéseket, konkrét dátumokat is természetesen, hogy eleve agg ályos volt ennek a teljesíthetősége források híján. Dátumokat egyébként a törvény is kitűzött, mégpedig '98hoz képest egy 712 éves távlatban 2005re és 2010re fogalmazta meg a legfontosabb tennivalókat. Én pedig az első évtől kezdve arról beszéltem, hog y ezt ütemezni kell, hogy éves szintre lebontva kell rendszeresen foglalkozni ezekkel a feladatokkal, ha el akarjuk kerülni azt a helyzetet, hogy elteltek az évek, és utána szembetaláljuk magunkat azzal, hogy igazából nem sok minden valósult meg.
