Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 4 (46. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. HILLER ISTVÁN oktatási minisztériumi államtitkár:
96 Tisztelt Ház! Olvashattuk, hogy a kor mány a kommunikációját a jövőben a "gyermek" szóra fogja építeni. Ezzel próbálja újra megtéveszteni a választókat, akik még hisznek abban, hogy a kimondott szó és a cselekedet között összefüggés van. A tervezett iskolabezárások is sokak szemét felnyitják m ajd, hiszen hol van itt a gyerekek érdeke. Ki törődik azzal, hová kerülnek a kis elsősök, akik mostanra rázódtak bele a tanulásba, mostanra szerették meg tanító nénijüket? Talán az ő érdekük, hogy a továbbiakban zsúfolt osztályokban, idegen környezetben ta nulhassanak? Miért kényszerítik rá a kicsiket és nagyobb társaikat arra, hogy reggel az ismert fővárosi dugókban várakozzanak és lakhelyüktől távolra bumlizzanak? Kinek az érdeke mindez? A bezárt iskolaépület jól értékesíthető ingatlan. Talán az ingatlanok értékesítéséből származó pénzt akarják felélni a szocialista és SZDSZes képviselők? Esetleg már a vevő is megvan, csak zavaró tényező az épületek lakottsága? Mi készül itt? Történetesen Kőbányán szocialista a polgármester is, szocialista többségű az önko rmányzat, szocialista a kerületi országgyűlési képviselő is. Ez talán azt jelenti, hogy a szocialista és SZDSZes többségű fővárosi önkormányzat és a kormány támogatásával szabad a vásár, szabad a választók érdekeivel ellentétesen dönteni? A pedagógusok és a szülők elszántak, és megpróbálják megvédeni érdekeiket. A választott képviselők viszont nem tesznek semmit, sőt a választóik ellen döntenek. A "több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak" szlogenből a több pénz csak a szocialista és szaba d demokrata önkormányzati képviselőkre vonatkozik? Több száz gyermek, szülő és pedagógus nevében várom a kormány megnyugtató válaszát. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kérdezem, a kormány nevében kíváne valaki reagálni az elhangzottakra. Megadom a szót Hiller I stván államtitkár úrnak. DR. HILLER ISTVÁN oktatási minisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Jelen felszólalásában elrejtett történelmi ismereteire és arányérzékére ezúton nem kívánok részleteiben kitérni. Arra a talányosan megf ogalmazott kérdésére, hogyan lehet az, hogy Kőbányán szocialista az országgyűlési képviselő, szocialista párti a polgármester és szocialista párti az önkormányzati többség - amelyet két választáson, egymástól hozzávetőlegesen fél év időtávban választottak meg , nem túlságosan bonyolult a válasz: ők nem úgy pottyantak oda, hanem Kőbánya választópolgárai választották őket meg. Ennél lényegesebb a hozzászólásának címében jelzett három szó: tudás, alap és iskola. Ami a tudás és az alap összekötését jelenti: az t gondolom, egyetértünk abban, hogy az alapkészségek megerősítésében kell a magyar iskolarendszerben jelenleg is tanuló diákoknak előrelépniük. Ez közös felelősségünk, leginkább természetesen a kormányé és az Oktatási Minisztériumé, s ezt vállalja is, hogy a diákjaink jobban tudjanak írni, olvasni, értsék az elolvasott szöveget, az elemi számtani műveleteket biztonsággal elsajátítsák. Abban sincs vita közöttünk, hogy ezt megfelelő környezetben, iskolában kell végezni. Ahhoz azonban, hogy felvetésében az egé sz problémát érzékelhessük, néhány szám és tény talán segíti az eligazodást. Tisztelt Képviselő Úr! Az elmúlt tíz évben 222 ezerrel csökkent azoknak az általános iskolás korú gyermekeknek a száma, akik részt vehettek az oktatásban. 2002ben 222 ezerrel jár tak kevesebben iskolába, mint 1992ben. Az elkövetkező négyöt évben mintegy 70 ezerrel ismét csökken ez a szám. Készültem az ön hozzászólására, így el tudom mondani, 527 iskolában tanul száznál kevesebb diák, ötven alatti diáklétszámmal 140 iskolánk működ ik, és tizenöt olyan iskola van, ahol tíz - tíz gyermek! - alatt van a létszám. Ehhez képest az elmúlt tíz évben nőtt az általános iskolák száma. 1990ben 3723 ilyen iskola volt, tíz évvel később közel százzal több, valamivel 3800 fölött. (16.40) Iskolabez árási hullámról nem beszélhetünk. Miközben az elmúlt időszakban minden ciklusban történtek iskolabezárások és iskolaösszevonások, az elmúlt tíz évben a legtöbb ilyenre 2000ben, az
