Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. március 4 (54. szám) - Az egészség évtizedének Johan Béla nemzeti programjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - DR. CZINEGE IMRE (MSZP):
936 Az előterjesztést H/1813 . számon, a bizottságok ajánlásait pedig a H/1813/15. számokon kapták kézhez a képviselők. Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, a napirendi ajánlás szerint tízperces időtartamban. Ennek megfelelően először Czinege Imrének, a Magyar Szocialista Párt képviselőjének adom meg a szót. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr. DR. CZINEGE IMRE (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Gyakorló orvosként sem könnyű ellenállni a csábításnak, hogy az egészség évtizedének Johan Béla nemzeti programjából ne a részletekbe menő, konkrét szakmai javaslataimat mondjam el. Most azonban fontosabbnak tartom, hogy e szakmai program általános mondanivalóját, úgy is mondhatom, a társadalomnak szóló üzeneteit fo galmazzam meg. E program ugyanis helyzetelemzést ad, meghatározza a célt, a feladatokat és a megoldási módokat is. De legalább ilyen fontosak az egészségügyben dolgozók, egészségpolitikusok, a politikai elit és minden állampolgár felé szóló üzenetei. Megta pasztalva az ország lakosainak egészségi állapotát, áttanulmányozva a rendszerváltás óta működő egészségügyi kormányzatok tevékenységét, levonhatjuk a tanulságot: a mindenkori egészségügyi kormányzat érdekérvényesítő ereje olyan kicsi, hogy egyedül képtele n az egészségügy területén átfogó változást kierőszakolni. Ehhez összkormányzati szerepvállalás, úgy is mondhatom, miniszterelnöki felelősség szükséges. Számomra ennek a programnak ez az első és fontos üzenete. Ma senki sem vitatja annak igazságát, hogy a lakosság egészségügyi állapotáért 15 százalékban az egészségügyi ellátórendszer fejlettsége, 85 százalékban a társadalmi körülmények a felelősek. Ha abban is egyetértünk, hogy a rendszerváltás után - sajnos - a lakosság egyharmada a vesztesek közé tartozik , akkor bátran kimondhatjuk: e program megvalósításának alapvető feltétele a széles körű szolidaritáson alapuló összefogás az elesettek, a lecsúszottak, a nehéz helyzetben lévők megsegítésére. Küzdenünk kell a daganatos megbetegedések ellen. Például bizton állíthatjuk, hogy az egyre növekedő számban előforduló vastagbéldaganatos megbetegedések visszaszorításához táplálkozási szokásainkon kell változtatni. Társadalmi segítség nélkül a létminimum határán élő emberek, ha akarnák, sem tudnák ezt megtenni. Az ö ssztársadalmi segítségnyújtás nélkülözhetetlensége, ez is fontos üzenete a programnak. E rendívül nagy jelentőségű, több kormányzati cikluson átívelő program megvalósulásának feltétele annak az igazságnak az elfogadtatása, hogy az egészség a legfőbb érték, hogy az egészséghez való jogunk a legfontosabb alkotmányos alapjogaink egyike. Ez azonban nemcsak az egyén jogos elvárásait jelenti az ellátórendszer felé, hanem annak felelősségét is, hogy óvja saját és mások egészségét - és itt nemcsak az önpusztító éle tmód megváltoztatására gondolok, hanem szűkebb és tágabb környezetünk védelmére is. Az egészségnek mint értéknek az elfogadása és elfogadtatása, ez is fontos üzenete a programnak. Tisztelt Képviselőtársaim! Az itt lévő orvoskollégák tudják, hogy minden orv os hivatása gyakorlása közben találkozik meghatározó élményekkel, amelyek nemcsak gyógyító munkájára, hanem egész életére befolyással bírnak. Hadd osszam meg önökkel egyik sajátomat. A hosszú évek óta kezelt, többször operált betegem betegségének súlyosbod ása miatt életveszélyes állapotba került, gyakorlatilag gyógyíthatatlanná vált. E betegség kialakulásában, a kezelés megválasztásában a dohányzás döntő tényező. A tiszta tudatú, nagy fájdalmaktól szenvedő ember halála előtt néhány órával beszélgetett velem . Ennek végén, amikor kezét nyújtotta, csak egyet kért: tegyek meg mindent azért, hogy későbbi betegeim ne dohányozzanak, mint ő tette, ne dohányozzanak azért, hogy ne veszítsék el olyan korán életüket.
