Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. március 3 (53. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz):
901 A határidőre vonatkozólag sajnálom, hogy a kormány nem támogatja a konkrét határidő meghatározását. Természetesen a bizottsági ülésen meg kell vitatnunk majd a módosító indítványokat. Azt gondolom, hogy a konkrét határidő mindenféleképpen egyfajta konkrét garanciát jelentett volna mindannyiunk számára, amelyet mind a kormánynak, mind az Országgyűlésnek be kellett vol na tartania, és ezzel az esélyt teremtettük volna meg, hogy a ciklus közepéig megteremtjük ezeket az új jogszabályi feltételeket, de azt gondolom, hogy ezt majd még a bizottságban mindenképpen meg kell vitatnunk. Én mégis bizakodó vagyok és optimista vagyo k jelen pillanatban, annak ellenére, hogy csak négyen vagyunk már a Házban, és sajnálatos módon az MSZP nem képviselteti magát. Ennek ellenére optimista vagyok, és abban bízom, hogy ezekkel a módosításokkal a bizottságunk el fogja fogadni ezeket a kiigazít ásokat, korrekciókat. A határidőről bizonyára lesz még egy elég komoly vita, de bízom benne, hogy sikerül a bizottságunknak egy olyan állásfoglalást elfogadni, és a kormánnyal is egyeztetni tudjuk, hogy a határidő benne marad az országgyűlési határozatban. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Tájékoztatom az Országgyűlést, hogy módosító javaslatot senki sem nyújtott be. Felhívom a figyelmüket arra, hogy ebben az esetben részletes vitára nem kerül sor . A következő ülésünkön az előterjesztés elfogadásáról döntünk. Napirenden kívüli felszólaló: ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Weszelovszky Zoltán képv iselő úr, a Fidesz képviselője: “Az Értől az Óceánig, avagy egy koncepció szépsége és életlehetősége” címmel. A képviselő urat illeti a szó. DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! A végtelen mélyből is magas ra törő örök emberi vágyat a kicsi falu, Érmindszent szülöttje, Ady Endre a maga csodálatos szimbólumnyelvén, a valóság és az álom együtthatásában így látta, idézem: “Az Ér nagy, álmos, furcsa árok, Pocsolyás víz, sás, káka lakják. De … Tisza, Duna Oceánig hordják a habját.” Bizony, sokáig kellett várni, míg a 2000. év fordulója után úgy tűnt, a költői látomás valósággá érhet. A történelem lehetőséget adott arra, hogy az érmindszenti kis szülőház magához ölelhesse az óceánt elért fiát; hogy az ér pocsolyás vize mellett felfedezzék az előbukkanó termálvizet, amely valódi kincset jelenthet; hogy meglássák végre a természet szépségét, tágasságát, a falu elérhetőségét; hogy Érmindszent hatalmas és vonzó szellemiséget sugalló voltát, geológiai és földrajzi, valam int természeti adottságait összefonva reprezentatív, gyakorlatilag megvalósítható és számtalan haszonnal járó koncepció születhessen. E koncepció nemcsak egy nagy költő szülőhelyét emeli ki az ismeretlenségből, hanem a mindig oly szerencsétlen sorsú Érmell ék térség- és vidékfejlesztési tendenciáját is jelenti. A koncepció magában foglalja természetesen végre egy Adyhoz méltó emlékhely megteremtését, de az olyan nagyon gyakorlati szempontokat is, mint a termálvíz hasznosítását, a gyógyturisztikai lehetőségek megteremtését, a gyógyfürdő mellett szálloda létesítését, a turisztikai infrastruktúra fejlesztésével, konferenciai rendezvényekre módot adó létesítmények létesítését, azaz olyan nagy ívű és horderejű beruházást, amely sokféle és sok munkát kínál Érmellék magyar és román lakosságának, anyagi és szellemi felemelkedéshez juttatva őket. Ez a valóban vonzó koncepció a Királyhágómelléki református egyházkerületben készült - természetesen. Hiszen Érmindszent ehhez
