Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 4 (46. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin):
10 A kormány külpolitikáját nemzeti érdekeink érvényesítése és hazánk állampolgárainak biztonsága vezérli. A világban a terrorizmus és a tömegpusztító fegyverek súlyos biztonsági kockázatot jelentenek, különösen akkor, ha egy kiszámíthatatlan rezsim kezében va nnak ezek a fegyverek. Ezt állapította meg az ENSZ Biztonsági Tanácsa egyhangú határozatában, amikor felszólította Irakot arra, hogy számolja fel ezeket a fegyvereket. A prágai NATOcsúcson és az azt követő államfői értekezleten 45 ország vezetői, képvisel ői megerősítették ezt az álláspontot, és támogatták azt, hogy ezeknek a fegyvereknek a világból el kell tűnniük. Ennek szellemében egyetért Magyarország is azzal, ha lehetséges, békés eszközökkel kell rávenni az iraki rezsimet arra, hogy leszerelje ezeket az eszközöket. Azonban mindannyian tudjuk, hogy a békés megoldáshoz erőt és egységet kell mutatni, hiszen csak így lehet rávenni az iraki rezsimet a fegyverek leszerelésére. Meggyőződésem az, és mindannyiunk meggyőződése, akik a kormányban ülünk, hogy a ké rdés megoldásában részt kell vennie Európának. Távol maradni nem jó sem Európának, de nem tesz jót az Egyesült Államoknak sem. A háború megvívásához elég két ország is, a békéhez többünk szándéka és egyetértése szükséges. Engedjék meg, hogy idézzem az Orsz ággyűlés 1998 végi határozatát a Magyar Köztársaság biztonság- és védelempolitikájáról. Ez a határozat, amit egyébként az Országgyűlés egyhangúlag szavazott meg, a következőt mondja ki: "A globális kihívások világában az euroatlanti térség biztonsága oszth atatlan." Vagyis ez annyit jelent, hogy nincs Amerikaellenes Európa. A békés megoldás egyetlen esélye, ha az Egyesült Államok és Európa együttműködik. Ez az egyetlen esély. Az eredetileg nyolc ország által aláírt nyilatkozat hozzájárulás a békés megoldás lehetőségéhez, és közös európai vélemény kialakítására sarkall. Szeretném elmondani, hogy a nyolc ország azóta tizenkettőre bővült, és csak a rend kedvéért engedjék meg, hogy felsoroljam: ezt a nyilatkozatot aláírta NagyBritannia miniszterelnöke, Spanyolo rszág miniszterelnöke, Olaszországé, Dániáé, Portugáliáé, Lengyelországé, Csehországé, Magyarországé; azonkívül Szlovákia, Szlovénia, Lettország és Litvánia utólag csatlakozott a nyilatkozatot kiadók sorához. Az, hogy a magyar kormányt és a magyar miniszte relnököt megkérték arra, hogy csatlakozzon ehhez a nyilatkozathoz, azt jelenti, hogy Magyarországnak külpolitikai súlya van; súlya annyi, amennyit egyébként az ország súlya képvisel. De fontosnak tartották azt, hogy Magyarország azok között legyen, aki ebb en a kérdésben véleményt nyilvánít. Meggyőződésem szerint szükség van közös kül- és biztonságpolitikára Európában. Ma nincs elfogadott közös álláspont Irak kérdésében sem. Itt az ideje tehát, hogy megszülessen, és ez a dokumentum ehhez szeretett volna, ehh ez kíván hozzájárulni. A tömegpusztító fegyverek létéről szóló bizonyítékok bemutatása után álláspontunk szerint újabb Biztonsági Tanácsülés kell, és a Biztonsági Tanács meg kell hozza az ezzel kapcsolatban szükséges határozatot. Hölgyeim és Uraim! A vilá g békében akar élni, és ehhez az azt veszélyeztető elemeket meg kell szüntetni. A magyar kormány lépései védenek meg mindannyiunkat a világban lévő viharoktól. Számunkra az állampolgárok biztonsága mindenek előtt áll és minden pártérdek fölött áll. Mi ezt a biztonságot garantáljuk. Tisztelt Ház! Én a békés megoldás pártján vagyok, és mint ember, gyűlölöm a háborút, de elfogadhatatlan a számomra a tömegpusztító fegyverek léte, az azzal való fenyegetés és a terror. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormány pártok soraiból. - Szórványos taps az ellenzék soraiból. - Dr. Mádl Ferenc tapsol.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, miniszterelnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy a miniszterelnök úr felszólalásának időtartama húsz perc al att volt - lévén, hogy 8 perc 15 másodpercet
