Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. március 3 (53. szám) - A harcászati repülőerők fejlesztéséről szóló 102/2001. (XII. 21.) Ogy. határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - NYITRAY ANDRÁS (Fidesz):
883 adódóan nagy valószínűséggel nem fog, de semmiképpen sem szeretne támadó hadviselésben részt venni. Nos, ez az ominózus légi utántöltő képesség, amit olyan nagyon nagy vehemenciával kívánnak szo cialista és szabad demokrata képviselőtársaink ebbe a szerződésbe beletenni - bár ez a módosításban nincs benne, mint mondottam volt , tessék világosan látni, csak és kizárólag akkor szükséges, ha ezek a repülőgépek valamiféle támadó feladatot látnak el. Ugyanis egy Magyarország fölötti légtérvédelem, egy járőrözési feladat ellátásához az égadta egy világon semmi szükség nincsen légi utántöltésre. Ezt egyébiránt nagy megelégedésünkre a miniszter úr főtanácsadója, dr. Hollósi Nándor is megerősítette a bizot tság ülésén. Habár ezt korábban azok a szakértők, akik a Fidesz döntését, vagy a Fideszkormányzat döntését előkészítették, ugyanígy tudták, de ebben a tekintetben úgy látszik, a szakértők azonos nézetet vallanak. Nos, ha nem szükséges nekünk arra fölkészü lnünk, hogy egy hosszas manőverezéssel a repülőgépek több órás levegőben tartásával valamiféle hosszú távú hadműveletet kívánunk elvégezni ezekkel a repülőgépekkel, akkor valójában elég nehéz - és ez az, amit igazából meg kell mondanom ennek a csekély szám ú jelenlévőnek , a hosszas viták során nekünk egyáltalán nem is sikerült a szakértők által megmagyarázni. Továbbá azt sem sikerült megmagyarázni, hogy miért nem szerepel a költségek között ennek a képességtöbbletnek, nevezetesen a légi utántöltéshez szüks éges egyéb költségeknek a mértéke, nevezetesen hogy ehhez kell egy olyan repülőgép, egy nagy, úgynevezett tanker, amiből a vadászgépeket feltöltik, kell egy csomó kiképzési többletköltség, amivel a pilótákat ennek a nagyon nehéz műveletnek az elvégzésére f ölkészítik. Annyi elhangzott, hogy ezek bizony jelentős költségek, de valahányszor megkérdeztük, akkor vállvonogatást, kézszéttárást és egyéb ilyen metakommunikatív válaszokat kaptunk arra nézvést, hogy mindez mibe fog kerülni egyszer, és mibe fog kerülni folyamatosan. Nos, tehát ezt nem tudjuk, azok a számok, amelyek a teljes bérleti időtartam végéig a költségeket fölmutatják, feltehetőleg ennél csak többet jelenthetnek, hiszen ez a nagyon fontos költségtétel végeredményben hiányzik belőlük. Ha már itt a p énzekről beszélünk, érdeklődve hallgattam - csak úgy zárójelben mondom , amit Mécs Imre képviselőtársam mondott, hogy állítólag annak idején 1 millió USAdollárért kaptunk 27 darab MiG 29est. Ha ez így volt, akkor szerintem kellett volna venni még legalá bb százat, mert annyira olcsó lett volna. Talán egymilliárd volt az az egymillió, nem tudom, de esetleg Keleti miniszter úr, akinek regnálása idején ez történt, bizonyára tudja, hogy ez mennyi volt, valószínű, hogy nem egymillió. (Keleti György: Für Lajos. ) Na mindegy, ezt csak úgy zárójelben mondom, tényleg a jegyzőkönyv kedvéért, hogy azért az egy kicsivel többe került. Nos, úgy gondolom, hogy ha arról vitatkozunk, visszatérve az alaptémára, hogy a módosított szerződésben szereplő szolgáltatások, képesség ek, a fizetési feltételek, az átfutási idő, az ahhoz kapcsolódó különböző kondíciók most fajlagosan - ahogy az előbb itt valaki mondta - kedvezőbbeke annál, mint amelyek az előző szerződésben voltak, ha elkezdünk számolni, akár mi, akár a kormánypártok, b iztos, hogy mind a ketten ki tudnánk azt számítani, hogy a miénk volt a kedvezőbb. De azt hiszem, hogy ilyen számháborúba belemenni nem különösebben értelmes dolog. Azt hiszem, inkább arra a tényezőre érdemes még egy kicsit visszautalni, hogy az a parlamen ti határozat módosításában szereplő klauzula, éppen mondhatjuk úgy is, fixszé és véglegessé teszi azt a koncepciót, hogy ezek a repülők 10 év után a földi kiszolgáló technikával együtt a tulajdonunkba kerülnek, tehát erre már előre kötelezettséget vállalun k, míg a korábbinál ez csak mint opció vetődött fel. Tulajdonképpen úgy tűnik, hogy ez a másik olyan kérdés, aminél valamiféle koncepcionális különbség lehet és van is a két álláspont között. Önök úgy gondolják, az jó dolog, hogy 10 év után megvesszük mara dványértéken, aztán még használjuk iksz évtizedig. Jó, tegyük fel, ez egy álláspont.
