Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 25 (52. szám)
716 állításához, hogy ugyanis szerinte az ÁVH vizsgálati osztályán nem volt megengedett a gyanúsított ak bántalmazása. Sokan vannak még a magyar politikai életben, akik nemcsak az ötvenhatosoktól felejtettek el bocsánatot kérni, hanem azoktól is, akiket ilyesfajta történelemhamisításokkal félrevezettek, és mindmáig elfelejtettek bocsánatot kérni Simon Wies enthaltól is. Mostanában egyre fényesebben látom szakértőként tündökölni az egykori bankárt, akinek a szabad Magyarország polgáraival visszafizettetett kádári dollármilliókról kellene inkább szép szerényen vallomást tennie; egy zsoldban kifosztott ország t önkremenéséről, a Kádárrendszer sajátos természetéről, arról, hogy itt nemcsak az volt áldozat, aki börtönnel és halállal lakolt a becsületességéért, hanem az a kényszeradós is, aki most nosztalgiával emlékezik a széppé hazudott múltra. Ehelyett a dicsősé g fénye látszik a bankár körül. Szovjetbérencekről, tényleges politikai hazaárulókról pedig szó sem esik. Tegnap este újra levettem a polcról Rózsás János önéletírását. Egy ideig Szolzsenyicinnel volt azonos táborban. Tizennyolc éves korában tartóztatták l e, és kilenc évet töltött különböző szovjet kényszertáborokban, hivatalosan ma sem tudja, hogy miért. Az előszóban a Münchenbe száműzött Borbándi Gyula azt írja: “Vérlázító, hogy a huszadik század közepén emberek százezreivel és millióival mindazt végbe le hetett vinni, amiről a szerző művében beszámol.” Azt már én teszem hozzá keserűen, hogy ebből persze nem lett kötelező olvasmány. Északra tekintve, mondhatnám még a Benešdekrétumokra való hivatkozás mostani tilalmát egy olyan család tagjaként, amelyet épp e dekrétumok jegyében telepítettek át Magyarországra. De nem akarok személyes területekre menni. A Magyar Demokrata Fórum azt gondolja, hogy nemzeti érdekű politikát csak a valódi történelmi tények ismeretére és bevallására lehet alapozni. A mi számunkra nincs olyan nemzeti érdekképviselet, amely különböző nemzetközi etikettekre hivatkozva azt akarja elfelejtetni velünk, ami a maga korában nemzetellenesnek bizonyult. A Magyar Demokrata Fórum elfogadja minden társadalmi rétegnek azt az igényét, hogy a saját maga vagy az elődei által átélt fájdalmakat a nemzet történelmének részévé tegye, de ez vonatkozzon mindenkire! Éppen ezért senki ne érezzen felhatalmazást arra, hogy a Terror Házát átalakíthatja, kiüresítheti! Aki a Terror Háza Múzeum lényegét nem érti, a rendszerváltozást sem. Senki ne gondolja, hogy személyes vagy politikai érintettségének elhallgatása elegendő érv lehet a tudományosnak álcázott beleszólásra! Szégyen az, ha egy ilyen intézményt az utcán kell megvédeni. A közelmúlti történelem bevallásán ak kezdetén tartunk. Mindig azon az oldalon kell a nagyobb önmérséklet, ahol nem az áldozatok utódai állnak. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.) ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm szépen. A kormány részéről nem kíván senk i válaszolni. Az ülésnap bezárása ELNÖK (dr. Szájer József) : Tisztelt Országgyűlés! Mai ülésnapunk végére értünk, az ülésnapot berekesztem, mindenkinek jó pihenést kívánok! Holnap 9 órakor folytatjuk a munkánkat. Kérem a k épviselőket, hogy a kártyájukat ne hagyják az ülésteremben. (Az ülésnap 21 óra 49 perckor ért véget.) 2003. február 25 (52. szám)
