Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 4 (46. szám) - Mentelmi ügyekről: - A köztársasági elnök felszólalása a Szent Korona hazaérkezésének 25. évfordulója alkalmából - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. MÁDL FERENC köztársasági elnök:
8 A győzelmes tavaszi hadjárat során, 1849. június 5én a Szent K orona ismét visszatérhetett a fővárosba. Amikor 1849. július 8án megint szorongatott hadihelyzet állt elő Budán, Szemere Bertalan miniszterelnök - Kossuthtal egyetértésben - a koronát előbb Szegedre, majd Nagyváradra és onnan Aradra vitte magával. A temes vári, 1849. szeptember 11ei csatavesztés után, amikor már látni kellett Világos árnyékát, Kossuth és Szemere délen készültek az országot elhagyni. Szemere - ismét csak Kossuthtal egyetértésben - úgy döntött, hogy a Szent Korona maradjon Magyarországon, me rt ahol a korona van, ott van az ország, a magyar államiság reménye és biztosítéka. A koronát - így szóltak - semmiképpen sem szabad külföldre vinni, és nem kerülhet az ellenség kezébe. Ezért Szemere harmadmagával, mielőtt átlépte a határt, 1849. szeptembe r 17én éjszaka a Szent Koronát Orsovánál egy füzesben elásta. A helyszínről rajzokat készítettek, hogy majd fel lehessen lelni, ha erre mód lesz. Az önkényuralom négy évig, 1853. szeptember 8áig nem tudott a korona nyomára jutni. Hölgyeim és Uraim! Tiszt elt Országgyűlés! Itt abbahagyom ezt a történetet. A folytatás ismert, Arany János walesi bárdjának szavától a nemzet túlélésének deáki útján át Liszt Ferenc koronázási miséjének az általa is csak a templomon kívülről hallgatott fájdalmas credójáig. A tört énet lényege a valóság égi másán is úgy hangzik, legszebb történelmi hagyományaink nagy alakjai is úgy látták, hogy a Szent Korona az ország szabadságának, függetlenségének és alkotmányos értékrendjének olyan jelképi ereje, hogy védelmével magunkat védjük; kifejezi sorsunkat, és nehéz időkben is erősíti reményünket országunk nemzeti jövőjében. (10.10) Tisztelt Ház! Valami hasonló hitet és reményt tápláltak bennünk a második világháborút követő évek. Hosszú évek várakozása után eljött az a pillanat, amikor J ames Carter, az Amerikai Egyesült Államok elnöke úgy fogalmazott, hogy - őt idézve - helyénvaló és időszerű visszaadni Magyarország népének Szent István koronáját és a koronázási ékszereket, amelyek a második világháború befejezése után az Amerikai Egyesül t Államok őrizetében voltak, mert ezek a magyar történelem legfontosabb ékszerei. James Carter személyes lelkiismerete és hitbeli meggyőződése kellett ahhoz, hogy az amerikai közvéleményben dúló komoly viták ellenére vállalta ezt a döntést. Köszönet érte e nnek az amerikai elnöknek. Talán ennek az eseménynek is szerepe van abban, hogy Carter nyugalmazott elnököt azóta is barátunknak ismerjük. A rendszerváltozás után soksok rászoruló család költözhetett új otthonba, amelyek a Habitatprogram keretében az ő t evőleges közreműködésével épültek fel. Hölgyeim és Uraim! Huszonöt esztendővel ezelőtt, 1978ban egy hideg januári este, kalandos életének leghosszabb távollétéről, 33 év után újra magyar földre érkezett a Szent Korona. És hogy megint a lényeget mondjam: a korona visszaérkezése már ekkor reményt adott ahhoz, hogy az ország egyszer majd valódi demokratikus átalakulás útjára lép, s egyszer majd újra beletartozhat abba az euroatlanti közösségbe, amelyhez múltja, kultúrája, értékei és hite jogán mindig is tarto zott. A fentiek is mutatják, amit annyira és annyian tudtunk eddig is: a Szent Korona több királyt koronázó ékszernél. Az idő úgy hozta, hogy a mi koronánk méltósága, jelképi ereje erősebb lett az általa képviselt tekintélynél, a királynál is, mert hovatov ább az egész nemzetet átfogó jelkép lett. Így volt ez már a kezdeteknél is, amikor a koronázási jelvények, a Szent Korona, a jogar, az országalma és a koronázási palást népünk megerősödését jelentette nemzeti és európai kultúrájában. Üzenete egyszerre nemz eti és európai. A görög és latin feliratok Kelet és Nyugat egységét fejezik ki Európán belül. A bibliai evangéliumi szimbolika az új hit és a kultúra erejéről szól. Tisztelt Ház! A korona történelmi szerepét kalandos események sokasága sem tudta megtépázni . Volt zsákmánya III. Henriknek, a nagy hatalmú császárnak, akit később II. Andrásnak szent háborúval kellett kényszerítenie és fenyegetnie, ha a koronát nem juttatja vissza. Károly Róbert és Mátyás király is súlyos váltságdíjat fizettek érte. Volt, hogy f ényűző pompa vette körül, volt, hogy elásták; volt, hogy elveszett, és volt, aki életét adta érte. És ez csak röviden elmondott története a
