Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 24 (51. szám) - Az országos területrendezési tervről szóló törvényjavaslat - Az észak-atlanti szerződésből eredő nemzetközi jogi kötelezettségek teljesítése keretében Törökország védelmének megerősítését szolgáló NATO-támogatáshoz történő magyar hozzájárulásról szóló országgyűlési határozati javaslat összevont általános és rés... - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - HÁRS GÁBOR, a külügyi bizottság alelnöke, a bizottság előadója: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ):
667 Mi is a történet maga? - mert erre nem árt visszaemlékezni. Törökország 2003. február 10én azzal a kéréssel fordult a NATO védelmi bizottságához, hogy a washingtoni szerz ődés 4. cikkelye alapján segítséget kérjen biztonságának megerősítéséhez. Mintegy egyhetes vitát követően február 16án a NATO védelmi és tervező bizottsága tizennyolc egyhangú igennel támogatásáról biztosította Törökországot, és úgy döntött, hogy segíteni fog Törökországnak a béke, a biztonság megteremtésében és megszilárdításában. Február 19én a NATO felhatalmazta katonai hatóságait e terv végrehajtására. A terv világos és egyértelmű: védelmi eszközöket tartalmaz, AWACS légi felderítő repülőgépeket, raké tavédelmi eszközöket, vegyi és biológiai védelmi eszközöket. Tehát egyértelmű, hogy nem támadó, hanem védelmi célzatú eszközökről és berendezésekről van szó. A NATO ennek következtében azzal a kéréssel fordult valamennyi tagállamához és tagjelölt országáho z, amelyek a szállítási útvonalon fekszenek, hogy a szállítmány eljuttatásában működjenek közre. Természetes kötelezettsége ez minden NATOtagállamnak, és így fogta fel minden NATOtagjelölt állam is, hogy segítséget adjon a felszerelések eljuttatásához. N em eltúlzott kívánságokról van szó, hanem egy minimumról, egy olyan minimumról, amit minden tisztességes szövetségesnek és leendő szövetségesnek teljesíteni kell, és amelyet Csehország, Szlovákia, Románia és Bulgária már egy héttel ezelőtt teljesített is. (Zaj.) Mi történt azonban Magyarországon? Február 17én, tehát rögtön a döntést követő délelőttön a kormány - nagyon helyesen - egy négypárti egyeztetést hívott össze. Ugyan felmerül a kérdés, hogy dönthetett volna a kormány - és az én megítélésem szerint dönthetett volna - saját hatáskörben is, de helyeseltük azt, hogy a kormány a négy parlamenti párt egyetértésével kívánta meghozni ezt a döntést, hiszen úgy gondoljuk, hogy fontos ügyről van szó, és ebben az ügyben azonos elkötelezettségre számítottunk az egyes politikai pártok részéről. Délelőtt a Fidesz képviselőcsoportja még a támogatását helyezte kilátásba, délutánra minden megváltozott: a Fidesz nem járult hozzá ahhoz, hogy dönthessen a parlament, és elindult egy egyhetes, bizony Magyarországnak, Magya rország nemzetközi tekintélyének, elismertségének súlyosan ártó folyamat, amit talán ma, reményeink szerint, valamelyest helyre tudunk állítani. Elkezdődött bizony egy kutyakomédia: mondvacsinált feltételeket próbáltak támasztani elsősorban a Fidesz képvis elői, olyan feltételeket, amelyek eleve teljesíthetetlenek és elfogadhatatlanok. Az itteni diplomaták nevetségesnek tartották azokat az elképzeléseket, hogy tételesen sorolják fel az eszközöket, jelöljék meg, hogy hol lépik át a határt, jelöljék meg, hogy milyen szerelvények milyen útvonalon fognak közlekedni. (Moraj a Fidesz soraiban.) Mindez miről szól, tisztelt képviselőtársaim? Arról, hogy igazából a Fidesz nem kívánt hozzájárulni ehhez a kéréshez, az volt a szándéka, hogy Magyarországról egy olyan kép et alakítson ki, hogy a biztonságpolitikának egyfajta potyautasa, egy olyan ország, amelyik nem előállítója, hozzájárulója a nemzetközi biztonságnak, hanem fogyasztója. Ez bizony összhangban van azzal a képpel, ami a Fideszkormányzás utolsó két évében kez dett kialakulni és megerősödni Magyarországról, egy olyan képpel, ami azt mutatta, hogy Magyarországra nem lehet számítani akkor, ha baj van, Magyarország sokat ígér, keveset ad, elsősorban kapni akar, és nem adni akar. Márpedig itt az időnek is, tisztelt képviselőtársaim, jelentősége van: aki gyorsan ad, az kétszer ad - mondja népi mondás, és nagyon helyesen mondja. Ha egy barátom azt kéri, hogy segítsek neki, mert a szomszédságában már ég a ház, és neki tömlőre van szüksége és lapátra, hogy ne terjedjen á t a tűz az ő kertjére, akkor bizony nem helyes, ha azon kezdek el tanakodni a családi kupaktanácsban, hogy milyen feltételekkel bocsátom ezt rendelkezésre, és milyen garanciákat tud adni arra, hogy ezt a tömlőt, ezt az ásót, amit segítségül kért, nem fogja kihasználni vagy valami másra használni, mint amire adtuk. Ez bizony nem vet jó fényt ránk. Tisztelt Képviselőtársaim! Minden szövetség két fontos értéken alapul: a bizalom értékén és a szolidaritás értékén. Ha nem bízunk a szövetségeseinkben, akkor miért vagyunk szövetségben velük? Ha nem vagyunk szolidárisak velük, akkor miért vállalunk szövetséget? És meg is fordíthatom a kérdést: ha mi nem vagyunk bizalommal irántuk, ha mi nem vagyunk szolidárisak, akkor milyen
