Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 24 (51. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. BÁRÁNDY PÉTER igazságügy-miniszter:
613 megbízást adott. Ennek mi lett a következménye? (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban. – Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiban.) Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek mi lett a következménye? – teszem fel én a kérdést. És ha már itt Keller Lászlóval kapcsolatban hangzott el megjegyzés, akkor hadd mondjam, hogy itt viszont csoda történt, mert az önök esetében négy év vakság után végre mindenkinek megjött a látása. (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Ez is dicséretes, de visszamenőleg is tessék szíves lenni mindezt érvényesíteni! (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiban.) Tisztelt Képviselőtársaim! Vagy Martonyi János ügyvédi irodája - amelynek a felcímében ott szerepel a neve - kapott megbízásokat az elmúlt négy évben, egy kicsit nagyobb tételben, mint amilyenekről most van szó. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból. - Demeter Ervin: Kitől?) Ennek v ajon mi lett a következménye, tisztelt képviselőtársaim, és hol voltak önök abban az időben, amikor ezt felvetettük, hogy követelték meg, hogy ez bizony, nem járható út, ezért ennek mindenféle következményekkel kell járnia. Sehogy, mert az még az önök vaks ágának időszaka volt. (Derültség, taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) De hadd folytassam tovább! Szóltake önök egy szót is az Országimázs Központ által eltüntetett százmilliók ügyében (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiban. – Révész Máriusz: Geszti Péter!) , a Millenáris Kht. által azóta is elszámolatlanul hagyott százmilliók ügyében, vagy a Millenniumi Országjáró kapcsán eltüntetett több száz millió forint ügyében? Nem volt véleményük, képviselőtársaim, a 12 eltüntetett állami gazdasággal kapcsolatban. (Zaj , közbeszólások a Fidesz soraiból.) Végignézték az autópályaépítés ismert módját, amelynek során több tíz milliárd forintot tüntettek el az adófizetők zsebéből. Tisztelt Képviselőtársaim! Addig, amíg önöknek ezzel az ügycsoporttal kapcsolatban semmilyen m ondanivalójuk nincsen, amíg legalább az adófizető polgároktól nem kérnek elnézést azért, hogy ilyen lazán kezelték az általuk befizetett adóforintokat (Dr. Kosztolányi Dénes: Elemér, gyere vissza!) , addig hátrább az agyarakkal minden olyan ügyben, ami egyé bként – nagyon helyesen – a nyilvánosság kontrollján keresztül a közpénzek elköltésével kapcsolatban a nyilvánosság elé kerül. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Tisztelt Képviselőtársaim! Az ügynek tényleg vannak tanulságai. A tanulság pedig az, hogy az ért kell elfogadni azt az üvegzsebtörvényt, amelyet a parlament elé terjesztett a kormány, és amelynek a múlt héten megkezdődött a tárgyalása, mert a nyilvánosság ereje az egyetlen, amelyik valódi kontrollt gyakorolhat a közpénzek elköltése fölött (Zaj, kö zbeszólások a Fidesz soraiból.) , a valódi kontroll lehetőségével pedig tartozunk azoknak az adófizető polgároknak, akiknek a pénzéről a különböző döntéseket meghozzuk (Az elnök a csengő megkocogtatásával figyelmeztet az időkeret leteltére.), reményeim szer int a jövőben nyíltan, átláthatóan, ellenőrizhető módon. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Megkérdezem, hogy a kormány részéről kíváne bárki reagálni. (Dr. Kosztolányi Dénes: El emér szót kér! – Derültség.) Nem kíván. Megadom a szót igazságügyminiszter úrnak, Bárándy Péter miniszter urat illeti a szó. Miniszter úr! (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból: Gyerekszoba! – Derültség.) DR. BÁRÁNDY PÉTER igazságügyminiszter : Örülök, ho gy ez a gyerekszoba így megmaradt, tényleg. (Derültség.) Szóval, azt gondolom, hogy nem mindig muszáj a kormány tagjainak egyegy napirend előtti felszólalásra válaszolni, de ez a szokás, ezért teszem meg, és már most mondom, hogy nem használom ki a rendel kezésemre álló időt. Nem használom ki azért, mert mindenben egyetértek, erre viszont mód van, hogy egyetértsen az ember egy napirend előtti felszólalással. (14.20) Ami tulajdonképpen némi kiegészítést érdemel, az annak a megemlítése, hogy úgy tűnik - és en nek én személy szerint is örülök , hogy egy paradigmaváltás következett be, egy olyan alapvető
