Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 18 (50. szám) - Az országos területrendezési tervről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. PAP JÁNOS (Fidesz):
568 figyelemmel, hogy mi a fenntartható fejlődés elve, mert arra figyelemmel l ehetünk sok helyen és sokféleképpen, hanem magára a fenntarthatóságra, és a fenntarthatóságnak kell végigvonulni, azt hiszem, az egész törvényjavaslaton. Tisztelt Államtitkár Úr! Egy dolgot nagyon sajnálok, és ez a környezetvédelmi bizottságban derült ki. A környezetvédelmi bizottság több tagja a bizottsági tárgyalás előtt nem kapta meg az anyagot, a bizottsági tárgyaláson kértük, hogy ezt az anyagot kapjuk meg, azután annak rendje s módja szerint a bizottság tagjainak rendelkezésére bocsátották. Ez azért s zomorú és kár, mert néhány olyan kérdéssel, amivel ott kellett volna foglalkozni - és ide már csak az általános részeket hozza az ember , nem most kellene foglalkozni, ezért lehet, hogy néhány olyan részkérdéssel is foglalkozom, ami talán nem tartozik az általános vitához, bár meggyőződésem, hogy az általános vita megengedi azt, hogy egy ilyen horderejű törvényjavaslatról az ember részleteiben is beszéljen. (17.20) Tisztelt Államtitkár Úr! Engem zavar - s ez az utóbbi törvényekben így van, s nehogy azt gon dolja, hogy most azt fogom mondani, hogy az előző ciklusban ez nem fordult elő, sajnálatos módon akkor is előfordult , hogy amikor a fogalmakat határozzuk meg, hogy e törvény alkalmazásában miről is van szó, akkor néhány fogalom magyartalan megfogalmazásb an kerül be és bántja a magyar ember fülét, vagy kimaradnak belőle nagyon fontos fogalmak. Hogy most egyet mondjak önnek: a “csúszásveszélyes” terület. Akik csúszásveszélyes területen élnek, azok természetesen nagyon jól tudják, hogy mit jelent a csúszásve szélyes terület, de talán ezt konkretizálni kellene, hogy netán azok is, akik ezzel még nincsenek tisztában, hogy ott élnek, e törvény által bizonyos extra lehetőségekhez jussanak, illetve a térségfejlesztésnél vagy területrendezésnél ezt valahogyan figyel embe vegyük. Az is gond, hogy ebben a fogalmi meghatározásban nem nevezzük meg, mi az, hogy “országos övezet”. Ez nagyon fontos lenne, mert van térségi, helyi, területi övezet, ökológiai folyosó, és ezek mind benne vannak, hol jó, hol kevésbé jó megfogalma zásban, de az nincs benne, mi az, hogy “országos övezet”. Például én azt gondolom, hogy országos övezetnek kellene nevezni az ökológiai folyosót. Sokan azt mondják, hogy az ökológiai folyosó bizonyos területfejlesztési, településszerkezeti elvek miatt megt örhető. Kérem szépen, abban a pillanatban nem ökológiai folyosó: az ökológiai folyosó attól lesz ökológiai folyosó és a fenntartható fejlődésnek egy nagyon fontos pillére, hogy nemcsak Magyarországon lesz összefüggő hálózat, hanem a határon túl is egy össz efüggő hálózathoz kapcsolódik be. Ezt tehát nem lehet alárendelni másnak. Úgyhogy azt gondolom, pontosan meg kellene határozni, mi is az az “országos övezet”, és ez a fogalmak közé be is építhető. Tisztelt Államtitkár Úr! Megmondom őszintén, nem tartom hel yesnek azt a megfogalmazást - ami több helyen előfordul a törvényben , amely azt mondja, hogy van “intenzív gazdálkodás” és van “nem intenzív gazdálkodás”. A magyar nyelv ennél sokkal szebb és szélesebb körű, mint hogy csak úgy fogalmazza meg, hogy “inten zív” és “nem intenzív”. Erre a magyar nyelv nagyon szép szót használ, mégpedig az “extenzív” vagy “külterjes” gazdálkodást. Nagyon kérem önt, ne így vigyük végig, hogy “nem intenzív”, hanem úgy, hogy “extenzív” vagy “külterjes” gazdálkodás. Értjük ezt mind annyian, nem kell ettől félni. Van extenzív tenyésztés is, vannak extenzív fajtáink; ez nagyon szép megnevezés, és ezt végig tudjuk vinni. Ennek a párja az - ami szintén érdekes dolog , hogy van “városias” térség és van “nem városias” térség. Hát merjük m ár a nevén nevezni: a nem városias térség az “falusias” térség vagy “falusi” térség! Ne szégyelljük, vannak a városok, és vannak a falvak, a települések. Nyugodtan nevezzük “falusias” térségnek, semmilyen probléma nem lesz ebből. Aztán az ártérnél is gondo m van. A magyar nyelvbe nagyon szépen átment, hogy van az “ártér”, és mindannyian értjük, mit jelent ez, lehet definiálni. De ha azt mondjuk, hogy “nyílt ártér”, akkor ebből következik, hogy van “zárt ártér” is. Most akkor mi a “zárt ártér”? Ezt a fogalmat természetesen lehet kétfelé bontani, de akkor nevezzük meg, mert így nem tudjuk, hogy a
