Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 18 (50. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, valamint az ezzel összefüggő törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz):
513 párbeszédhelyet vagy elemet illesztünk be, nevezetesen az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanácsot az Országos Érdekegyeztető Tanács mellé. Mindezek alapján megértem, hogy bor zasztó fájdalmas az ellenzéki képviselőknek az, amikor a szociális párbeszéd olyan intézményeit és kereteit hozzuk létre, amelyben egyrészt az üzemi tanácsok jogosítványait jogszabályban rögzítjük, másrészt a szakszervezetek jogosítványait, harmadrészt ped ig az intézményes érdekegyeztetés vagy szociális párbeszéd fórumait jogszabályi keretek közé helyezzük. Megértem, hogy fájdalmas ez azért is, hiszen egy brüsszeli jelentés kifogásolta az előző kormányzati ciklusban azt, hogy nem volt szociális párbeszéd a partnerek között. Én emlékszem arra a munkamegbeszélésre, amelyen ellenzéki képviselőtársam, Őry Csaba is jelen volt, és ahol elhangzott kinn, Brüsszelben, a TAIEXirodán, hogy bizony örülnek annak, hogy ebben a kormányzati ciklusban, mindjárt a kezdetén h elyreállt a szociális párbeszéd a partnerek között. Ezt szeretném a tisztelt ellenzéki képviselőtársaim figyelmébe ajánlani akkor, amikor itt az üzemi tanácsok vagy a szakszervezetek dolgairól vitatkozunk, és várom azt, hogy esetleg előremutató módosító ja vaslatokkal segítenek a szociális párbeszéd intézményének a megerősítésében. Köszönöm szépen. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Tízperces időkeretben megadom a szót Bernáth Ildikónak, a Fidesz képviselőjének. Parancsoljon, öné a szó, képviselő asszony. BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Most, hogy az üzemi tanácsok vitája a következő napirendi pont tárgyalásáig remélhetőleg lezárul, engedjék meg, hogy a benyújtott törvé nyjavaslattal kapcsolatban mondjak el néhány észrevételt. A hozzászólásom elsősorban a nők, az anyaság és a részmunkaidő mint új foglalkoztatási forma bevezetéséhez kapcsolódik. A bizottsági vélemény ismertetése során is elmondtam, hogy a benyújtott törvén yjavaslatnak azzal a részével, amely a hátrányos megkülönböztetés tilalmát kiterjeszti az anyaságra, a legteljesebb és a legtökéletesebb mértékben egyetértünk. Az itt ülő képviselők közül jó néhányan emlékezhetnek arra, hogy amikor az előző ciklusban akár a foglalkoztatási törvényt, akár a munka törvénykönyvét módosítottuk, és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét egyre inkább kiszélesítettük, minden alkalmat megragadtam arra, hogy elmondjam azokat az érveket, amelyek ennek a tilalomnak a kiszélesít ését indokolják. (11.40) Mi, nők gyakran találkozunk azzal a - nyugodtan mondhatom - megalázó helyzettel, amikor valaki új munkahelyre jelentkezik, és a felvételi elbeszélgetés, vagy ha úgy tetszik, interjú során nekiszegezik a nőnek azt a kérdést, hogy va ne gyermeke, illetve mikor szándékozik szülni. Úgy gondolom, hogy ez ellen nemcsak a nőknek, hanem a férfiaknak is tiltakozniuk kell, és mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy ezekre a megalázó helyzetekre ne kerülhessen sor. Sajnálom, hogy a mini sztérium nem készített egy olyan háttéranyagot ennek a törvényjavaslatnak a vitájához, amely foglalkozott volna azzal, hogy a részmunkaidő bevezetése milyen társadalmi igényeket elégít ki, melyek azok a társadalmi csoportok, akár életkor szerint, akár fogl alkozás szerint, akár nemek szerint, amelyek részéről valós igény van a részmunkaidő bevezetésére. Ezért én most nem tudok olyan teljes körű áttekintést nyújtani önöknek, hogy milyen társadalmi igény van erre, mert hogy van, ezt valamennyien tudjuk. Én mos t csak arra a tanulmányra tudok hivatkozni, amelyet a Központi Statisztikai Hivatal készíttetett, és ez a tanulmány a nők szemszögéből vizsgálta, hogy a részmunkaidő bevezetése mely korcsoportoknál, milyen képzettségnél, illetve még földrajzi elhelyezkedés szempontjából a régióknál milyen igény van erre. Nos, ebbe a vizsgálatba 1 millió 240 ezer főt vontak be, és a megkérdezett 18 és 49 éves korú nők 49 százaléka - ez szám szerint majdnem
