Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 18 (50. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, valamint az ezzel összefüggő törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - KISS PÉTER foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter, a napirendi pont előadója:
491 Az új szabályok biztosítják a jogfolytonosságot abban az esetben is, ha nem jogutódlásról, hanem jogállásváltozásról van szó. Tisztelt Országgyűlés! Világjelenség, hogy a foglalkoztatásnak az általánostól eltérő formái jogi szabályozás nélkül is megjelennek a gyakorlatban. Ez a mai magyar foglalkoztatás számára egyébként óriási kihívást jelent, kulcskérdés. Kulcskérdés abban az értelemben, hogy ezek a ma atipikusnak nevezett formák lehetőséget teremtenek a gazdaság adott helyzete és a világpiac adott körülménye között kialakuló hazai gazdasági növekedés körülményei között is arra, hogy dinamikusan bővülhessen a foglalkoztatás, hogy többen dolgozhassanak. (9.50) A másik oldalról esélyt teremt arra, hogy akik a mai munkaerőpiacon nem találnak foglalkoztatásra, nem találnak munkát, azok is eséllyel indulhassanak újra, s ebben az értelemben hangsúlyozott az atipikus foglalkoztatási formák újbóli esélyteremtő haszna, jellege. A munkavállalók érdekében az atipikus munkavégzéseket támogatni kell, de az európai normákkal összhangban a szabályozásukra is szükség van. A jelen javaslat ezek közül kettőt, a határozott idejű és a részmunkaidős munkavállalást emeli ki, de megteremti a távmunka részletes szabályozásának a l ehetőségét is, amikor erre a kormánynak ad a szociális partnerekkel való egyetértésben felhatalmazást. A határozott időre szóló, illetve a részmunkaidős foglalkoztatás területén, bár a magyar munkajog eddig is megfelelt az európai normáknak, kifejezetten e lőírja a javaslat az ez okból történő hátrányos megkülönböztetés tilalmát, továbbá biztosítja a munkáltató mérlegelési jogkörében az átjárhatóságot a határozatlan időtartamú, illetőleg a teljes munkaidős foglalkoztatás irányába. Az eddiginél több garanciát épít be a magyar jogba a határozott időre történő foglalkoztatás maximális időtartamát illetően is. Tisztelt Ház! A munkavállalók meghatározott csoportjának munkaidejére vonatkozik a munkaidő megszervezéséről, valamint a tengerészek munkaidejéről szóló ké t irányelv. Ezek átvételével a személy- és árufuvarozásban, közúton, levegőben vagy vízen dolgozó személyek munka- és pihenőidejével kapcsolatos európai szabályok kerülnek be a magyar munkajogi szabályozás körébe. A javaslat a munka törvénykönyve mellett t artalmazza a vízi közlekedési törvény módosítását is, amely a belvízi, illetőleg a tengeri hajózásban foglalkoztatottakra vonatkozó szabályokat foglalja össze. Tisztelt Képviselőtársaim! Az általam felsorolt irányelvek beépítésén túl megragadtuk az alkalma t arra is, hogy a javaslat keretei között néhány más, aktuális, égető kérdésre is megoldást találjunk a mostani módosítás során. Ebben zsinórmértékként azt tartottuk szem előtt, hogy olyan problémák megoldására koncentráljunk, amelyeket illetően egyetértés van a szociális partnerek között. Legaktuálisabb e kérdések közül a munka törvénykönyvében a munkaszerződésre vonatkozó rendelkezések kiegészítése, felülvizsgálata. A magyar munkaerőpiacon elterjedt az a gyakorlat, mely szerint a munkáltatók munkaszerződé s helyett egyéni vállalkozói igazolványt váltatnak ki a munkavállalókkal, s formális megbízási, vállalkozási szerződéssel alkalmazzák őket. Így egyfelől a munkavállalókat számos olyan jog nem illeti meg, amit a munka törvénykönyve tartalmaz, például a szab adság, az indokolt felmondás, és így tovább, másfelől a munkáltató a foglakoztatásukhoz kapcsolódó közterheket is a dolgozókra hárítja át. Ez a gyakorlat a munkajogi szabályozás megkerülésére irányul. A javaslat ennek kiküszöbölése érdekében a bírói gyakor lat törvényi szintre emelésével rögzíti, hogy a munkavégzés alapjául szolgáló szerződés típusának megválasztása, vagyis az, hogy a felek polgárjogi vagy munkaviszonyt létesítenek egymással, nem irányulhat a munkavállaló jogos érdekeinek korlátozására vagy csorbítására. A javaslat nem érinti a felek vállalkozási, szerződéskötési szabadságát, de összegezve a kialakult bírói gyakorlatot, rögzíti, hogy azzal nem lehet visszaélni a munkát vállaló munkavállalók hátrányára. A munkaügyi ellenőrzés jelenleg is kiter jed ugyanerre a kérdésre, hiszen az ellenőrzés lehetővé teszi a felügyelők részére, hogy a
