Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 17 (49. szám) - Az egészség évtizedének Johan Béla nemzeti programjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. MÉZES ÉVA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
452 A magunk részéről, ha összegezni kellene, mit látunk feladatnak? Nyilván az egészségfejlesztési feladatcsoportban kitüntetett az ismeretátadás, az ismeretátadásnak két terepe. Egyrészt a felnövekvő generáció esetében az óvoda, iskola, középiskola, egyetem, ahol nem látom elégségesnek a testnevelésre koncentrált változtatásokat. Ameddig az egészségtanoktatás nem kerül vissza a magyar oktatási rendszerbe, addig nem lesznek a családban olyan édesanyák, akik egé szségtudatos életvezetést tudnak mutatni példaként és sugallni a gyerekeiknek. Az egészséggel kapcsolatos ismeretterjesztés nem szorítkozhat a felnövekvő generációra, hanem ezt a felnőtteknél is el kell érni. Ezért volt az, hogy nagyon elszomorodtam, amiko r a költségvetés vitájánál - tudva, hogy már készül a Johan Bélaprogram - a felnőttoktatásra egy hálózatszerű többletforrást kértünk, hiszen az OMSZ, azaz a mentőszolgálat az, több mint 200 telephellyel, hozzáértő, laikusokat is felvilágosítani tudó, sőt készséget kialakító gyakorlatokra is bírni képes… - tehát ennek a mentőszolgálatnak kértünk 10 millió forintot, és ezt nem kapta meg. Ebben a nagyságrendű költségvetésben egy ilyen filozófiával előkészített anyag mellett nem kaptuk meg ezt a többletet. Ez ma is magyarázhatatlan számomra. Azt gondolom, a korszerű pályázati rendszer kitüntetett, itt már volt szó róla, de ennek a pályázati rendszernek két nagyon fontos eleme kell hogy érvényesüljön, egyrészt kiemelt támogatást kellene élvezni a hátrányos térsé gi területeknek. Tehát az egyenlőtlenségek kiküszöbölésének, egyengetésének, megszüntetésének kell lennie a pályázati térségi egyenlőtlenség egyik szempontjának. A másik a romák kérdése, és itt generálisan gondot látok, mert nem látom a programban a romaké rdés megjelenítését, holott bármelyik statisztikát fogadjuk el, a magyar népességnek jelentős százaléka - ez többet jelent, mint a diabéteszesek száma - a roma lakosság. A roma lakosság kettős módon is hátrányos: képzettség, szemlélet és az anyagi helyzete miatt is. Jó romaprogram nélkül nem fogja elérni az országunk azt, amit kitűztünk célként. Ha megnézzük a roma lakosság arányát és a környező országoknak az átlagtúlélését, ha egy korrekciós számítást elvégzünk, akkor kiderül, hogy a roma lakosság az, ame ly hátrányos statisztikai mutatóvá teszi a miénket. Úgyhogy ez az a program, amit nagyon hiányol a Fidesz és a polgári oldal. Azt hiszem, hogy nagyon fontos az egészségesebb természetes és mesterséges környezet kialakítása, a környezetszennyezés csökkentés e. Ez jogalkotási és jogszabálybetartatási kérdés. Ha ideveszem a dohányzást mint környezetszennyezést, néhány törvényünk már született, a betartatás nem a legjobb. A megfelelő ivóvíz, csatornázottság és szemétkezelés kérdésköre; uniós kötelezettségünk is van. Én most csak a saját választókörzetemet tudom mondani: egyetlen fillér többletforrás sem jelent meg a költségvetésben az én térségemben, pedig ott a Sárvíz vízbázisa; a csatornázottság szintje és a rossz minőségű ivóvíz éppen a sárréti térségben közi smert. Az egészséges munkahelyek kialakítása egy másik kérdés, még akkor is fel kell ezt vetni, amikor a munkahelyek megszűnéséről beszélünk. Úgyhogy úgy érzem, ezek az elemek, amelyeknek érvényesülni kell. Még egyben utalnék vissza végszóként magára a pro gramra. Az első két fejezetét a beterjesztésnek, kérem, dolgozzák át, mert olyan rossz cím, hogy “Az egészséges életmód programjai, az emberi egészség kockázati tényezőinek csökkentése”, ilyen ne maradjon benne, mert az emberi egészségnek kockázati tényező i nincsenek. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Harrach Péter) : Következik Mézes Éva, az SZDSZ képviselőcsoportjának vezérszónoka. DR. MÉZES ÉVA , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
