Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 17 (49. szám) - Az egészség évtizedének Johan Béla nemzeti programjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. CSEHÁK JUDIT egészségügyi, szociális és családügyi miniszter, a napirendi pont előadója:
441 Sokan észlelték előttünk is ezt, sokakban gyűlt össze szándék és akarat a változtatásra. A nyolcvanas évek közepétől több kezdeményezés, kísérlet indult. Ezek a programok általában megfelelő helyzetismereten alapultak, szándéka ikban és céljaikban tisztességesek voltak, számos értéket képviseltek és hordoztak, mégsem jártak sikerrel. Tanulnunk kellett és kell a korábbi tapasztalatokból, a mégoly nemes, de eredményhez nem vezető elképzelésekből, elemeznünk kellett a sikertelensége k okait. E stratégiák egy részét arra alapozták, alapoztuk, hogy az egészségügyi, népegészségügyi intézményrendszer önmagában képes lesz érdemben befolyásolni a lakosság egészségét. Sokszor a széles körű szakmai, társadalmi konszenzus hiányzott, esetenként még a szakemberek sem értettek egyet. Többnyire sajnos kormányzati ciklusok végén indították ezt a munkát, és nem biztosították a szükséges forrásokat sem. Ma hitem és reményeim szerint más a helyzet. Más, hiszen a miniszterelnök az elmúlt héten erősített e meg újra, hogy a kormány az Európaterv egyik legfontosabb célkitűzésének az egészségi állapot javítását, az egészségügy rendbetételét tekinti. Más, mivel az Országgyűlés előtt és most tárgyaljuk meg azt az egészségfejlesztési stratégiát, amit kiegészítv e folytatni javasolunk úgy, hogy a 2003as költségvetés tartalmazza a program pénzügyi fedezetét. Más, hiszen ha önök jóváhagyják előterjesztésünket, a kormány kétévente be kell számoljon az Országgyűlésnek arról, hogyan alakult az emberek egészsége, és ar ról, mit tett a lakosság egészségi állapotának javításáért. Tetteinket a statisztikusok, epidemiológusok által gyűjtött és közzétett adatok, tények minősítik majd. Nincs más út, vállaljuk a rendszeres megmérettetést az ország színe előtt. A Johan Béla nevé t viselő nemzeti program legfontosabb jellemzője az összehangolt kormányzati munka, és ez egyik leghatásosabb, legígéretesebb, legerősebb fegyvere is. Mindannyian jól tudjuk, hogy a lakosság egészségét, gyerekeink javuló életkilátásait nem kizárólag az egé szségügy működése határozza meg. Ezért nagyon fontos, hogy a kormányzat összehangoltan cselekedjék, hogy egyes döntéseiben és politikájának fő irányaiban is figyelembe vegye az egészség érdekeit. Az ágazatköziség gondolata azt is jelenti, hogy a kormányzat minden egyes döntése, vonatkozzék az adópolitikára, a mezőgazdaság támogatására vagy éppen az oktatásra, közvetve vagy közvetlenül hat a lakosság egészségére. Emiatt értékelési szempont kell ez legyen az egyes döntések meghoz atalánál és hatásainak vizsgálatakor. Jó szívvel jelenthetem ki, hogy kormányunk minden minisztere egészségbarát, és felelőse is a maga területén az egészségvédelemnek. Természetesen ez nem elég; az együttműködésnek ki kell terjednie a kisebb és nagyobb kö zösségekre, mindenki számára biztosítanunk kell a munkában való részvételt. Be kell vonnunk az önkormányzatokat, a közintézményeket, a magánszektort, a civil szférát és a médiumokat is. Az előkészítés társadalmi konzultációja különösen felhívta a figyelmün ket a helyi, a kistérségi és a regionális együttműködés jelentőségére, és jó tapasztalataink vannak az együttműködés hatékonyságáról. (19.50) Ha a polgármester, az iskolaigazgató, a háziorvos és a lelkipásztor közösen készítik el egyegy település egészség tervét, akkor igazán eredményesek lehetnek a helyi akciók, és erre van már nem egy példánk eddig is. Tisztelt Képviselőtársaim! A program kiemelkedően fontos célkitűzése, hogy csökkenjenek azok a mindannyiunk számára elfogadhatatlan szociális különbségek, amelyek a megbetegedés nagyobb kockázatát jelentik. Az egészség ugyanis, nem mondhatjuk elégszer, alapvető emberi jog. A szegénység a rossz egészség egyik fő oka, az idült betegség, a fogyatékosság viszont jövedelmi hátrányt okoz. Az esélyegyenlőség javítá sára, a hátrányos helyzet csökkentésére nemcsak szociális intézkedésekkel, hanem a népegészségügyi feladatok prioritásainak a meghatározásával és célzott eszközökkel is figyelmet fordítunk. Meg kell hogy küzdjünk az életmódban jelentkező, a társadalmi
