Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. június 4 (78. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének, az adatvédelmi biztosnak, valamint nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2002. évi tevékenységéről szóló beszámolói - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár:
3989 és elindul egy gondolkodásmódváltozási folyamat, az elvezethet egy igazságosabb és méltányosabb társadalomhoz. Éppen ezért nem fogadható el az általános biztosnak a törvény koncepciójával szembeni kritikája, amely az egyenlő bánásmód bizottságot a jogállami struktúrába nem illeszkedőnek tartja. Az előzőekben említett EUirányelv egyik lé nyegi követelménye egy ilyen testület létrehozása, ennélfogva ez nem pusztán egy ötlet, hanem a jogharmonizációs kötelezettségeink közé tartozó dolog. Az az igény sem fogadható el, hogy a bizottság hatóságként hozott döntései ellen az országgyűlési biztoso khoz lehessen fordulni jogorvoslatért. Az országgyűlési biztos az alkotmány szerint nem hatóság, nem másodfokú közigazgatási szerv, hanem az Országgyűlés ellenőrző szerve, amelynek feladatai közé az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságok kivizsgálás a, orvoslásukra egyedi vagy általános intézkedések kezdeményezése tartozik. A bizottság hatósági típusú döntéseivel szemben bírósági felülvizsgálatot kell biztosítani, mert ez felel meg a jogállamiság követelményének. Téves a kisebbségi biztos beszámolóján ak az a megállapítása is, hogy az irányelv olyan fórumrendszer kiépítését írja elő, amely a faji és etnikai diszkrimináció orvoslására hivatott. Ezzel szemben az irányelv által megkívánt testület feladata nem a jogsérelmek orvoslása, hanem az egyenlő bánás mód támogatása. Ez a diszkrimináció elleni segítségnyújtásban, javaslattételben, vizsgálati jogokban testesülhet meg. Ennek a bizottság tervezett feladatköre megfelel. Ugyancsak téves a beszámolónak az az értelmezése, amely szerint az irányelv a faji, etni kai alapú megkülönböztetés visszaszorítására külön jogszabály megalkotását írná elő. Az irányelveknek éppen az a lényegük, hogy nem határozzák meg, hogy a tagállamoknak milyen jogszabályban kell az irányelv követelményeinek megfelelő szabályozást kialakíta ni. Ennek megfelelően a vonatkozó irányelv átültetésére minden további nélkül mód van az átfogó diszkriminációellenes törvényben is. (15.20) Ezen részletkérdésekben kialakult, egyébként természetesnek tekinthető - és a törvény majdani tartalmának jobbításá t szolgáló - vita ellenére örömmel állapíthatjuk meg, hogy amint azt az országgyűlési biztosok a beszámolóikban is jelezték, támogatják az új antidiszkriminációs szabályozás és intézményrendszer elfogadását és kiépítését, hiszen e törvény az ő feladataikat is segíti, illetve az általuk védett jogok védelmét tovább erősíti. A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának beszámolójáról; ez a beszámoló megszokottan magas színvonalú összefoglalóját adja az elmúlt év kisebbségi folyamatainak, ame lyek között kiemelt helyet foglalnak el a közelmúltban lezajlott kisebbségi önkormányzati választások olykor jóindulatú kritikákban részesített tapasztalatai. A beszámoló ezzel kapcsolatos jelzései is megerősítik azt a vélekedést, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény módosítása tovább már nem halasztható. A kisebbségi biztos beszámolójának legfajsúlyosabb eleme a törvény módosításának követelése. Ez a követelés találkozik a kormányzat egyetértésével. Az 1993ban kétharmados egyetérté ssel megalkotott törvény jól szolgálta a kisebbségekhez tartozó állampolgárok identitásának kiteljesedését, és példát is mutatott egyes környező országok kisebbségi politikájának. A magyar jogrendben teljesen előzmény nélküli törvény természetesen már csak e ténynél fogva sem lehetett tökéletes, mint ahogy egyetlen emberi mű sem az. A törvény alkalmazásának, hatályosulásának tapasztalatai alapján több ízben, előbb 1997ben a kormány, majd 2002ben az Országgyűlés kisebbségi bizottsága kezdeményezésére kísér let történt a módosításra. Sajnos, mindkét esetben az országgyűlési ciklus végére készült el a törvényjavaslat tervezete, így a választásokhoz közeledve már nem jutott idő a módosítás megvitatására és elfogadására, miután a választás előtti időszakok nem k edveznek a minősített többséget igénylő törvények megalkotásának. Ezért ebből okulva a kormány már a ciklus elején tervezi a kisebbségi törvény módosítását. A kormány bízik abban, hogy a legalapvetőbb kérdésekben az érintettek, a szakmai műhelyek, a
