Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. június 4 (78. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének, az adatvédelmi biztosnak, valamint nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2002. évi tevékenységéről szóló beszámolói - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KALTENBACH JENŐ, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa:
3984 A másik fontosnak tűnő esemény a beszámoló tükrében az volt, hogy úgy határoztunk a tavalyi évben, hogy lassan tízéves hatályosság után megvizsgáljuk, a kisebbségi önkormányzatokra, elsősorban a helyi kisebbségi önkormányzatokra vonatkozó jogan yag hogyan érvényesül a gyakorlatban. Tekintettel arra, hogy kapacitás hiányában országos vizsgálatot nem tudtunk tartani, hiszen ez 1500 körüli önkormányzatot, az ország szinte minden megyéjét és a fővárost érintette volna, ezért kiválasztottunk két mintá t: az egyik SzabolcsSzatmár, a másik pedig Baranya megye volt. Itt, felkérve a kutatókat, kérdőíves vizsgálatot végeztünk, majd pedig a kutatók az általuk kiválasztott beszélgetőpartnerekkel részletes interjút készítettek. Az ebből összeállt anyagot szint én közöljük a beszámolóban. Az eredményekről néhány számszerűséget azért talán mégis célszerű itt elmondani, külön is megemlíteni. Így például tíz évvel a törvény hatálybalépése óta a helyi kisebbségi önkormányzatok mintegy 14 százaléka a legminimálisabb m űködési feltételekkel sem rendelkezik, tehát nincs helyisége, nincs infrastruktúrája. Azt gondolom, tíz évvel a hatálybalépés után ez nem egy jó hír. 10 százalékuk panaszkodott arról, hogy az a törvényi kötelezettség, amelyik a jegyzőnek, illetőleg a polgá rmesteri hivatalnak kötelezővé teszi a kisebbségi önkormányzatok működésének támogatását, nem valósul meg, nem érvényesül a gyakorlatban. Bizonyára tudják, hogy a kisebbségi önkormányzatoknak saját hivatali apparátusuk nincs, ezt a törvény nem is írja elő, bár ki sem zárja, de nyilván a korlátozott források miatt sem lehet arra gondolni, hogy a kisebbségi önkormányzatok saját hivatali apparátussal rendelkezzenek, talán nem is lenne indokolt. Ugyanakkor a törvény úgy próbálja az adminisztrációjukat megoldani , hogy azt a települési önkormányzat kötelezettségeként írja elő. Mint említettem, mintegy 10 százalék ilyen van, tehát ez mintegy 150 kisebbségi önkormányzatot jelent, ahol ez nem történik meg. Egy másik fontos jogosítványa a kisebbségi önkormányzatoknak az, hogy beleszólhatnak, részt vehetnek a települési önkormányzat költségvetésének előkészítésében, illetőleg azt befolyásolhatják. Ezt az államháztartási törvény írja elő, és egy meghatározott eljárást rendszeresít a kisebbségi és a települési önkormányza t között folyó konzultációt illetően. Mintegy 68 százalék nyilatkozott úgy, hogy ez az eljárás rendszeresen megtörténik a törvény előírásainak megfelelően. Ebből következik, hogy mintegy 32 százalékuk esetében nem történik meg. Ez rendkívül magas szám. Ez azt jelenti, hogy a helyi kisebbségi önkormányzatok egyharmadának ez a fontos jogosítványa nem érvényesül. 20 százalék azoknak a kisebbségi önkormányzatoknak a száma, amelyek azt állítják, hogy az úgynevezett kisebbségi oktatási fejkvóta - ez egyike az örö kzöld témáknak - nem a megfelelő célra kerül felhasználásra, tehát nem a kisebbségi oktatásra fordítja a települési önkormányzat, annak ellenére sem, hogy a kisebbségi önkormányzatok ennek érdekében fellépnek. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a közoktatás i törvény ilyen esetben a kisebbségi önkormányzatoknak egyetértési jogot biztosít. Ezzel azonban a kisebbségi önkormányzatok többsége a helyi jó kapcsolat, a béke és a többi megőrzése céljából nem él. Nagyonnagyon ritkán fordul elő, hogy a helyi kisebbség i közösség felvállalja ezt a fajta konfrontációt a települési önkormányzatokkal. Végül még egy számszerűség: azt is megvizsgáltuk, hogy az anyanyelvhasználat, amely igen nagyvonalúan van szabályozva a kisebbségi törvényben, a gyakorlatban hogyan érvényesül . A helyzet itt sem túl jó, sőt, mondhatnám, nagyon rossz, hiszen mindössze a kisebbségi önkormányzatok 23 százaléka jelezte azt, hogy az anyanyelvet tudja használni, nemcsak a saját ülésein belül, ami természetesnek tekinthető, hanem a települési önkormán yzattal való érintkezés relációjában is. Tehát ez azt jelenti, hogy közel 80 százalékban ez a jogosítvány egyszerűen azért nem érvényesül, mert a legelemibb feltételek is hiányoznak. A harmadik témakör, amivel röviden szeretnék foglalkozni, az úgynevezett oktatási fórum. Erről is található egy részletes leírás a beszámolóban. Ezt azért tartottam lényegesnek megemlíteni, mert az oktatás mindig is stratégiai kérdés volt a kisebbségi relációban, most is az, de most nem az oktatással kapcsolatos egyedi ügyeket szerettem volna kiemelni, hanem - ha úgy tetszik - egyfajta szolgáltatást nyújtottunk az elmúlt évben. Úgy éreztük, éppen azért, mert a közoktatási törvény
