Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. június 4 (78. szám) - „Kudarc, kilátástalanság, koncepciótlanság, avagy a becsapott önkormányzatok” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. GÉMESI GYÖRGY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
3918 megítélésem szerint, hanem azt, hogyan tudjuk ezt a válságos helyzetet kezelni, vane ér telme önkormányzatiságról beszélni, vane értelme a decentralizáció megfelelő formájáról beszélni, vagy pedig felejtsük el, mint néhány olyan nyilatkozatban elhangzott, hogy igen, itt már a kistelepülésekre nincsen szükség; volt szó itt korábban megfogalma zott életképtelen településekről, amikor azt mondtuk, hogy az életképtelen települések… - számomra hihetetlen, hogy ez leírásra került, de gondoltuk, hogy ez valóban félreértés, gondoltuk azt, hogy valóban csak elszólás. De úgy érzem, hogy itt azért finoma n történik egy olyan típusú mozgás, ami ezeket a településeket lehetetlen helyzetbe hozza, ellehetetleníti. Vannak számok természetesen, amivel lehet pró és kontra érvelni, mégis azt mondom, hogy a polgármestereket kell megkérdezni. Mi történt az elmúlt eg y év alatt ezen a területen? Megtörtént egy béremelés, ami valóban jó, nagyon támogatandó, de azt gondolom, arra azért ne hivatkozzunk, hogy ezt X. Y. megszavazta, vagy nem szavazta meg. Nyilván arról van szó, ha megkérdeznek bárkit, hogy valakinek bért ke ll emelni vagy bért adunk, vagy az egzisztenciáját javítjuk, teljesen természetes, hogy pozitívan áll hozzá, de nyilván annak a felelőssége, aki a javaslatot előterjeszti, hogy ennek a feltételrendszerét meg tudjae teremteni. Meg tudtae teremteni, és kin ek a vállára tette ennek a terheit, és hogyan gondolkodott távlatosan, mondjuk, középtávlatosan ebben a tekintetben, és hogyan tudta ezeket a feltételeket, ilyen megközelítésből a saját felelősségét is előtérbe helyezve biztosítani? Igen, akárhogy számolok , én legalábbis, nem tudom, polgármester kollégáim hogy vannak, nekem nem jött ki az, hogy ennek az utolsó fillérig a fedezetét a költségvetés biztosította. Nem biztosította, a tizenkettedik hónapban sem biztosította, miniszter asszony. Lehet persze mondan i, hogy a tizenkettedik havi bért áttesszük már januárra, ott kell kifizetni, az már a 2003as költségvetés része, háromhavi bérnövekményt kaptak a települések. (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Így van!) Háromhavit; ez fehér és fekete. Tessék megnézni a számokat! És a tizenharmadik havi bér? És annak a bértöbblete, amit még ki kellett fizetni pluszban? Az sem volt sehol. És akkor innen kezdtük építkezni a 2003as évet. Amikor a költségvetéseket készítették az önkormányzatok január és február tájékán, néze gették a papírjaikat, hogy hiába mondja a kormányzat és a miniszter asszony és mindenki azt, hogy ez a pénz megvan, nincs meg a pénz. Nincs meg! És akkor hitel, mit lehet még eladni, hogy lehet finanszírozni ezeket a pluszigényeket, hogy vesszük vissza a f ejlesztéseket. Miniszter asszony elismerte, hogy nyilván a fejlesztések, felújítások területén vissza kell fogni abban az egyébként leromlott intézményállományban, ami még ma sincs a helyén, és nem került valóban helyre 13 esztendő alatt, mert mindig mentü nk az események után. Ezekben az intézményekben folyik a közoktatás, az önkormányzatok legnagyobb feladata, amit szeretnének megfelelő formában ellátni. Ezekben az intézményekben kell biztosítani az új taneszközöket, ezekben az intézményekben kell megfelel ni a közoktatási törvény által előírt követelményeknek. Ezeken a településeken kell megfelelni a környezetvédelmi törvényben előírt feltételeknek és az uniós elvárásoknak. És akkor? Itt kell megfelelni, mondjuk, a mozgáskorlátozottak számára az akadályment esítés feltételeinek. És akkor? Honnan és miből? Erről kellene beszélni, hogy hogyan tudjuk megteremteni a feltételeit annak, hogy túléljük ezt a válságos helyzetet. Ha már előidézte valaki ezt a válságos helyzetet, megítélésem szerint illene segítenie abb an, hogy túléljük. Voltak indítványok 60 milliárdra, 100 milliárdról 60ra, 30 milliárdra, hogy próbáljuk esetleg ezt a bérhikimozgásteret kibővíteni. Semmit, semmit nem fogadtak el. Miért nem? Miért nem próbáltak legalább gesztust gyakorolni azok iránt a települések iránt, amely települések iránt - önök nagyonnagyon hangosan mondják - felelősséget éreznek. És mi lesz azokkal, akik ezen a településen élnek? Ők a polgármestertől fogják számon kérni, a képviselőtestülettől fogják számon kérni azokat a jogos igényeiket, amelyeket az önkormányzat igyekszik megtenni vagy nem. Igen tisztelt Ház! Szeretnék a kétpercesekben is majd részt venni, pontosan ezért nem húznám tovább a felvezető gondolataimat, mert az idő kevés, de egy dologra szeretnék még rávilágítani. A Magyar Demokrata Fórum, amikor az önkormányzati törvényt megalkotta, és amikor 1600 tanácsból
