Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. június 3 (77. szám) - A pártok működését segítő, tudományos, ismeretterjesztő, kutatási, oktatási tevékenységet végző alapítványokról szóló törvényjavaslat részletes vitája - A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX.30.) OGY határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP):
3889 napirendi javaslatot az Országg yűlés elnöke terjeszti elő és ezeket - ezt is tudjuk - rendre a kormánytöbbség egyszerű többséggel, többségi szavazással fogadja el, és erőlteti rá a Házra. ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm szépen. Avarkeszi Dezső képviselő úrnak adom meg a szót, Magyar Szocialista Párt. DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Salamon László képviselő úr többször említette a 17/20022006. számú ügyrendi bizottsági állásfoglalást, amit valóban nem olyan régen az ügyren di bizottság egyhangú szavazással elfogadott – valóban, én is megszavaztam. Bár ahogy ő idézte, akkor is elmondtam, hogy nem tetszik nekem, de akkor valóban úgy gondoltam, hogy házszabályszerű. Az általam nagyon tisztelt Isépy Tamás képviselő úr - igazságü gyi államtitkárként elődöm - szokta Bismarckot idézni, miszerint csak az ökör következetes. Ezzel nagyon egyszerűen lehetne indokolni azt, hogy miért változott nemcsak az én véleményem, hanem sokunk véleménye, de azt hiszem, hogy inkább a tartalmi érvekre kellene koncentrálnunk. Az ügyrendi bizottság az elmúlt években számos olyan állásfoglalást hozott, amelynek nem sok köze volt a Házszabály rendelkezéseihez, sőt ellentétesek voltak a házszabályi rendelkezésekkel. Nekem különlegesen fájdalmas ez a 17es, m ert ebben társtettes voltam, én is részt vettem a meghozatalában, sőt megszavaztam, amit alaposabban átgondolva, azt hiszem, utólag be kell látni mindnyájunknak, hogy nagyot hibáztunk: abszolút házszabályellenes ez az állásfoglalás. Mit mond ugyanis a Házs zabály? Itt válaszolnék arra is, amit Salamon képviselő úr az első kétperces hozzászólásában elmondott. Először is én nem mondtam azt, hogy nem ismeri a Házszabályt, én azt mondtam, hogy téved, ugyanis a Házszabály beszél még egy fajta időkeretről, méghozz á a 23. § b) pontjában, ahol azt mondja: a házbizottság javaslatot készít az ülések napirendjére, időtartamára és a felszólalási időkeretekre. Tehát ismer még egy időkeretet. Tévedett abban is, amikor azt mondta, hogy ajánlásról van szó - és ezt Gyimesi ké pviselő úr is megerősítette. Ez a b) pont teljesen világosan nem ajánlásról, hanem javaslatról beszél, a házbizottság javaslatáról a felszólalási időkeretekre. A 47. § (4) bekezdése pedig azt mondja, hogy az ülésen az elnök ismerteti a házbizottság napiren di javaslatát, a napirendre tett eltérő javaslatokat, továbbá a házbizottságnak a tanácskozás időtartamára és a felszólalási időkeretekre vonatkozó javaslatát. Nem ajánlásról beszél, hanem javaslatról beszél. Majd ugyanennek a paragrafusnak a (7) bekezdése kimondja, hogy a (4) bekezdésben meghatározott javaslatokról, először a napirendi javaslat megváltoztatására tett javaslatokról az Országgyűlés vita nélkül határoz. Tehát az Országgyűlés határozatával megerősíti ezeket a javaslatokat. Salamon képviselő úr úgy beszélt erről az intézményről - ami egyébként, mint már az előbb elmondtam, nem ebben a ciklusban kezdett működni, hanem 1994 óta a Házszabályunk tartalmazza, és az előző ciklusban is számos esetben felszólalási időkeretet határozott meg a házbizottsá g vagy az akkori házelnök, Áder János elnök úr javaslatára a Ház, tehát akkor is működött , mint a parlamenti beszédjog súlyos korlátozásáról. Úgy gondolom, hogy ezzel kapcsolatban érdemes némi nemzetközi kitekintésre is vállalkoznunk. Ma már az országgyű lések, a nemzeti parlamentek jelentős részében próbálnak az idővel gazdálkodni, és valamilyen módon próbálják korlátozni a vitát, illetve a felszólalásokat. Néhány példát hadd említsek. Az egyik ilyen korlátozás, amikor egy adott nemzeti parlament korlátoz za a felszólalások számát, illetve a beszédek időtartamát. Ilyen megoldást választ például a dán, a norvég, a máltai és az észt házszabály. Vannak olyan parlamentek, ahol a felszólalások számát és az időtartamot is szabályozzák, ezen kívül a Ház külön idők eretet is kitűzhet. (21.20)
