Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. június 3 (77. szám) - Az európai gazdasági egyesülésről, valamint a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény és a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény jogharmonizációs célú módosításáról szóló tör... - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár:
3880 kizárólag a részvénytársaságok vonatkozásában változtatják meg, kiegészítve ugyanakkor a társasági törvényt más, ehhez kapcsolódó és a jogbiztonságot szolgáló garanciális rendelkezésekkel, így a független könyvvizsgáló kötelező alkalmazásával vagy a kö nyvvizsgálói jelentés nyilvánosságra hozatali kötelezettségével. A követelés apportként történő elfogadására nemzetközileg kialakult gyakorlat van hatályban. Az apportszabályok indokolatlan szigorúsága adott esetben versenyhátrányt is jelenthet a magyar vá llalkozások számára. Emellett a szigorúságnak azért sincs sok értelme, hiszen a társasági törvény nem ír elő tőkemegtartási kötelezettséget. Ugyanakkor ezzel kapcsolatban támogatja az előterjesztő azt a módosító javaslatot, amely előírja, hogy az apportált követelésnek az adós által elismertnek vagy bírói ítélettel megítéltnek kell lennie. Ez biztosítja, hogy bizonytalan, vitatott követelésekre alapozva ne lehessen a jövőben sem társasági részesedést szerezni. A nem pénzbeli hozzájárulás szolgáltatására von atkozó rendelkezésekkel kapcsolatban olyan módosító javaslat is érkezett, amely nem teremtené meg annak jogi lehetőségét, hogy az apportot az érintett tag ne a társaság alapításakor, hanem később szolgáltathassa. A 2. számú, úgynevezett tőkevédelmi irányel v 9. cikkének (2) bekezdése kifejezetten lehetőséget ad arra, hogy a nem pénzbeli hozzájárulás szolgáltatására az alapítástól számított öt éven belül kerüljön sor. Ez azért is indokolt, mert előfordulhat, hogy valamely vagyontárgyra nincs szükség a tevéken ység megkezdésekor, hanem csak később, a működési kör kiterjesztésekor, felfutásakor. Addig viszont a vagyontárgy értékének megőrzését, karbantartását nem a társaság, hanem az apportőr köteles biztosítani. Mint már említettem, a cégtörvényre vonatkozóan a plenáris ülésen, illetve a bizottságokban többnyire dicsérő felszólalások hangzottak el. Különösen a társasági jog és a cégjog területén gyakorlattal rendelkező képviselőtársaim köszöntötték a törlési eljárás szabályainak pontosítását, kiteljesedését, ille tve a jogrendszerünkből hiányzó vagyonrendezési eljárás kimunkálását. A plenáris ülésen Bőhm András ugyanakkor felvetette, hogy aggályos az a módosítás, mely szerint a jövőben csak a cégbejegyző végzés Cégközlönyben történő közzétételétől számított hat hón apos jogvesztő határidőn belül lehetséges a létesítő okirat érvénytelensége miatti perindítás. Miután ebben az esetben lényegében a létesítő okirat és ezáltal a cég semmisségének megállapítása az eljárás tárgya, a képviselő úr felvetette, hogy ez a rendelk ezés összhangban álle a Ptk. azon rendelkezésével, mely szerint a szerződés semmisségére bárki határidő nélkül hivatkozhat. Álláspontunk szerint ez a probléma csak látszólagos. Kétségtelen, hogy a társasági törvénynek és a cégtörvény anyagi jogi szabályok at tartalmazó rendelkezéseinek háttérszabálya a Ptk. A Ptk. rendelkezéseit azonban csak olyan esetben kell alkalmazni, ha a Gt., illetve a cégtörvény maga sui generis rendelkezést nem állapít meg. Jelen esetben pedig éppen erről van szó. Az eltérést, a saj átos, a Ptk.tól eltérő rendelkezések megalkotását az indokolja, hogy ebben az esetben nemcsak egy meghatározott szerződésről van szó, hanem a társaság, a cég létrejöttével az üzleti partnerekkel létrejött olyan szerződéses kapcsolatrendszer alakul ki, ame lyet utóbb már csak meghatározott feltételek esetén is rövid ideig indokolt vitássá tenni. Az 1. számú társasági jogi irányelv 11. cikke nyomatékosan hangsúlyozza, hogy csak rendkívüli esetben, az ott meghatározott okok miatt lehet vitássá tenni a létesítő okirat és ennek következtében a társaság létrejöttét, sőt, az egyes tagállamok olyan megoldást is választhatnak, hogy a bejegyzést követően már semmiféle ok sem lehetséges a társaság semmissé nyilvánításához. A magyar szabályozás nem ezt az utat követi. A zt a megoldást választottuk, hogy meghatározott esetekben, így például ha a cég alapításakor az abban részt vevő valamennyi tag cselekvőképtelen volt, vagy a cég tevékenységi köre jogszabályba, illetve a közrendbe ütközik, változatlanul indítható per a lét esítő okirat érvénytelenségének megállapítása, ennek eredményeként pedig végső esetben a cég megszűntnek nyilvánítása iránt. Így tehát a legkirívóbb esetekben a cég változatlanul kiiktatható lesz a cégnyilvántartásból. A bejegyzés közzétételétől számított hat hónap után azonban erre már nem lesz lehetőség, figyelemmel arra, hogy addigra a cég már olyan mértékben beépülhetett a gazdasági élet szereplői közé, annyi szerződéses partnerrel, hitelezővel rendelkezhet, hogy
