Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. június 3 (77. szám) - Az európai gazdasági egyesülésről, valamint a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény és a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény jogharmonizációs célú módosításáról szóló tör... - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. GYIMESI JÓZSEF (Fidesz):
3877 szabályként az erre vonatkozó 2. számú uniós jogi irányelvekben, tehát azt kell mondanunk, hogy nem igaz az indokolásnak az a passzusa, amely generálisan az EUs szabályokra hivatkozik. Ha megengedik, az időkeret miatt összevontan mondom a módosító javaslatainkban általunk legfontosabbnak vélt észrevételeket és javaslatokat. Az, hogy tíz évvel a gazdasági és társadalmi rendszerváltás után, a Legfelsőbb Bíróság erre vonatkozó határozott állásfoglalása ellenére vissza kívánják hozni az appo rtnál a követelésapportot, illetve be akarják vezetni a nem vagyoni apport mintájára a követelésapportot, és ráadásul az igazgatóságok hatáskörét a törzstőkeemeléssel kibővítve egy olyan helyzet veszélyét idézik fel, ami lehetővé teszi, hogy a ma is több s záz milliárd forint, részvénytársaságban megnyilvánuló állami vagyon olyan kezekbe kerüljön, amely nem szolgálja az ország érdekeit, vagy nem elsősorban az ország érdekeit növeli. Miért mondom ezt? Azért, mert amikor az előbb megemlékeztem a rendszerváltás veszteseiről, akkor meg kell emlékeznem a rendszerváltás ma is ismert nyerteseiről is. Ismerjük ezeknek a nevét is, ezek már nincsenek százezren, de azért jó páran vannak, és az a félelmünk, hogy ez az uniós jogharmonizációra történt hivatkozás megint egy hasonló helyzetet kíván előidézni. Nem értjük teljesen azt sem, hogy miért szükséges például az uniós tagországokban ismeretlen vagy ki nem próbált változatoknak a behozása például a visszaváltható részvénynél. Sem a gyakorlat, sem a befogadott példák ezt nem igazolják akkor, amikor az indokolás szerint is ez év végére egy komplex módosítását vagy átdolgozását kívánják a gazdasági társasági törvénynek behozni. Mi indokolja ezt a gyorsaságot? Mi indokolja azt, hogy ezt így előrehozzák? Köszönöm a türelmét, elnök úr, időm lejárt. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm szépen. Gyimesi József képviselő úrnak adom meg a szót, FideszMagyar Polgári Szövetség. DR. GYIMESI JÓZSEF (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Fónagy János képviselőtársam gondolatát folytatva arra kell emlékeztetnem valamennyiünket, de ezt tudjuk, hogy a gazdasági átalakulás folyamatában a legnagyobb értékű állami vagyon részvénytársasági formába került át, és ma is az állami tulajdon nagy részé t, legjelentősebb részét, a legjelentősebb vagyontárgyakat az állam részvénytársasági formában működteti. (20.20) Gondoljunk arra, hogy Paksi Atomerőmű Rt., biztosítók, bankok, még állami tulajdonban lévő bankok, de a nagy termelő gazdasági társaságok gazd asági formája mind részvénytársaság. Bizony aggódó ellenzéki képviselőként halljuk azokat a kormányzati törekvéseket, hogy a kormány működésének gazdasági következményeit ezen állami tulajdonban lévő részvények eladásával, tehát további privatizációval kív ánja ellensúlyozni. Annak ellenére, hogy ennek semmilyen gazdasági szükségessége nem áll fenn, hiszen az Európai Unió tagországait tekintve Magyarországon az állami tulajdon és a magántulajdon aránya körülbelül megfelel, ha egyébként az állami tulajdonra n ézve nem terhesebb ez az arány. Tehát a privatizációnak nincsenek igazából politikai, gazdasági indokai, esetleg a Medgyessykormány gazdaságvisszafejlesztő programjának folyamatos kudarcai, az államkincstár kiürülése lehet az egyetlen megoldás, ami indok olná az állami vagyon eladását, a részvények eladását. Ez történt egyébként ’9498. között, tehát a szocialisták semmi újat nem találnak fel, és tulajdonképpen meglepetést sem okoznak számunkra, talán csak a választási ígéreteikkel mennek szembe. Messzemen ően egyetértek képviselőtársaimmal abban, hogy az úgynevezett követeléseknek az apportkénti alaptőkésítése egy hihetetlenül kockázatos és felelőtlen jogalkotói megoldás lenne. Ezt egyébként úgy tűnik, a szocialista képviselők is érzékelték. Kovács László – de használjuk a dr. előtagot – , tehát dr. Kovács László képviselő úr adott be egy olyan módosító javaslatot, amely nem elégszik meg a törvényjavaslatnak azzal a szövegezésével, hogy a követelés apporttá alakítható át,
