Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. június 3 (77. szám) - Az orvosok és más egészségügyi dolgozók jogállásának egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
3778 A mi feladatunk, hogy ezt előre látva megfelelő szabályozással biztosítsuk egyrészt a hivatásuk gyakorlására alkalmatlanok lehetőleg objektív kritériumok szerinti fellelését, másrészt kötelességünk, hogy megfelelő technikákat és garanciákat építsünk be akár a jelen jogállási törvényjavaslatba is, annak érdekében, hogy az alkalmatlanság okán pályát módosítók átképzésüket követően társadalmunk hasznos tagjai maradhassanak. Ránk vár a feladat, hogy a bármely okból ere deti foglalkozását folytatni képtelen személyek reintegrálódását elősegítsük. Hasznos technikák alakultak ki erre más tárcáknál, a mi dolgunk, hogy ezen folyamatokra az egészségügyben is felkészüljünk. Tisztelt Ház! A szabad demokraták jelen törvényjavasla t általános vitájában összegzésszerűen le kívánják szögezni, hogy a kormánynak az egészségügy évtizedes gondjaira kidolgozott problémamegoldó koncepcióját elfogadják a nyugodt reform végrehajtása érdekében. A népegészségügyi program átfogó, évtizedes célki jelölés meghatározásával, az intézmények átalakulását segítő kórháztörvényjavaslat és a jelenlegi jogállási javaslat beterjesztésével elindulhat a magyar egészségügy szisztematikus reformja, amit késedelem nélkül követnie kell a közeli jövőben az egészség ügyi ellátás új finanszírozási elve törvényben való rögzítésének. Ehhez szükségesnek tartjuk az ellátási alapcsomag meghatározását, valamint a betegúttervezés érdekeltségi alapon történő változtatását, az irányított betegellátási modell kiterjesztését. A k is, de biztos lépések okán nem várhatunk csodát, csapásszerű változást az egészségügyi ellátásban. A magyar egészségügyben az új és javuló tendenciák hosszú távon és nem jelen cikluson belül fognak megmutatkozni, amire a társadalmat nekünk, törvényhozóknak , a kormányzatnak és a közbeszédet moderáló médiának kell felkészítenie. Fel kell készíteni embertársainkat az egészséget támogató jobb együttműködésre; meg kell hogy változzon környezeti kultúránk, le kell hogy szokjunk az egészségkárosító beidegződésekrő l; óvnunk kell a természetet, benne egymást és önmagunkat is. Így történhet meg, hogy a jó irányú változások bekövetkezte nemcsak remélt, de biztos eredménnyé válik; csak így történhet meg, hogy a felszólalásom elején említett egyetemi tankönyv lesújtó meg állapításai aktualitásukat vesztik. Bízom abban, hogy az egészségügyről szóló fejezetét az évtized végére újra kell majd írni. A reformfolyamatok következetes végrehajtásához kívánok tisztelt képviselőtársaimnak kellő elszántságot és jó egészséget. Köszönö m megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm. Megadom a szót Csáky András képviselő úrnak, aki a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében kíván felszólalni. A képviselő urat illeti a szó. DR. CSÁ KY ANDRÁS , az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök asszony. Miniszter Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Megvallom, nehéz helyzetben vagyok, amikor objektív véleményt kell mondanom az előttünk fekvő jogállási törvényről, hiszen mára odá ig süllyedt a politikai színvonal, hogy szakmai érvekre személyeskedés, megfélemlítési kísérlet a válasz. Pedig szükség van a józan észre, mert a több mint 160 ezer egészségügyi dolgozó munkajogi státuszát meghatározó törvény, ha átvitt értelemben is, mind en honfitársunkat érinti, hiszen ha a dolgozók megelégedettek, munkafeltételeik megfelelőek, azok mindenféleképpen pozitív hatással lesznek a tevékenységükre. Egy közel egy évtizede, de lehet hogy hosszabb ideje ismert problémát görget maga előtt a mindenk ori törvényhozás, keres megoldási javaslatot, hiszen nagyon jól emlékszünk, hogy bármely alkalommal, amikor a munka törvénykönyvének valamilyen módosítása terítékre került, az orvosi ügyeletek kérdése mindig bevonásra került a vitába, és az éppen aktuális kormányzat mindig kemény kritikákat kapott, hiszen nem talált megoldást a problémára. Aztán minden maradt a régiben, az adott keretek között - ez alatt elsősorban a finanszírozást értem , és nem volt értelme törvényt alkotni.
