Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. június 3 (77. szám) - Az orvosok és más egészségügyi dolgozók jogállásának egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - SZŰCS LAJOS, a szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
3767 munkaalkalmassági kérdésekre, akik ugyanúgy ennek az ágazatnak a dolgozói, ha nincsenek is közvetlen kapcsolatban a beteggel. Mindezekre tekintettel a szociális és családügyi bizottság többsége jó szívvel ajánlja ezt a javaslatot általános vitára. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Szájer Jó zsef) : Köszönöm. A szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményét Szűcs Lajos képviselő úr ismerteti. SZŰCS LAJOS , a szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője : Elnök Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Asszony! A s zavazati arányokat az előttem szóló Vidorné képviselőtársam már elmondta. Most szeretnék a bizottsági ülésen valóban elhangzott dolgokról is beszélni, hiszen el kell önöknek mondanom, a bizottsági ülésen igazából érdemi vita nem alakult ki. Ennek érzékelte tésére az előttem szóló képviselőtársam első mondatát szeretném önöknek idézni a jegyzőkönyvből: “Az előterjesztő képviselője olyan részletesen elmondta a mi álláspontunkat, hogy csak egyetlen mondattal szeretném kiegészíteni.” Ez volt a bizottsági ülésen elhangzott mondata a kormánypárti többségnek, akik megszavazták ezt a törvényjavaslatot általános vitára. A Fidesz és az MDF valódi kérdéseket tett föl a törvényjavaslattal kapcsolatban, amennyiben rákérdeztünk, hogy milyen véleménye alakult ki az egyeztet és során a kamaráknak, amennyiben rákérdeztünk, hogy az önkéntes munka hogyan fog illeszkedni a munka törvénykönyvének rendszerébe, illetve rákérdeztünk bizonyos életből vett példákra, amikor megkérdeztük, hogy egy kórházi praxisban és magánpraxisban is do lgozó egészségügyi dolgozó, mondjuk, egy orvos hogyan tudja ezt az önkéntes többletmunkát, illetve a saját praxisában végzett tevékenységet összehangolni, ki és milyen felelősségi rendszereket fog ennek a kérdésében megállapítani. Elmondtuk azt is, hogy a kormány, ha valóban egy átfogó és visszafordíthatatlan egészségügyi reformról beszél, akkor ez a tervezet, kiragadva a tágabb összefüggés rendszeréből és külön előterjesztve: önmagában egy torzó. Itt egy olyan egységes törvényalkotási csomagra lenne szüksé g, amely egyidejűleg és főleg arányosan foglalkozna a rendszer minden lényeges elemével, így az intézmények jövőjével is; korántsem biztos, hogy csak a privatizációval, különös tekintettel nem csak a kórházak esetére vonatkoztatva, a rendszer átfogóan megú jított finanszírozásával, valamint az orvosok és más dolgozók és szakdolgozók lehetőségeivel, jogaival és kötelezettségeivel foglalkozna. Ahhoz, hogy egy egységesen működő, mindenkire kiterjedő és igazságos egészségügyi rendszert alkossunk, a mainál gyorsa bb szervezőképesség mellett a rendszer összes szereplőjét és tényezőjét egyidejűleg kellene figyelembe venni, egyébként olyan helyzetbe kerülünk, mint most. A tervezetben korábban hatályba lépő intézményi törvény kisemmizi majd az egészségügyi dolgozókat, cserébe kapnak majd egy “nesze semmi, fogd meg jól!” jogszabályt, ami - leszámítva a valóban EUjogharmonizációra irányuló követelményt az ügyeleti renddel és az Európai Bíróság által kikényszerített tételekkel - valójában nem más, mint a munkavégzés forma i egyesítésére szóló törekvés. A törvénytervezet a kamara unszolására engedményt tett az orvosoknak, amennyiben megjelenítette a törvénytervezet szövegében és címében az orvos szót. Ez azonban inkább cinikusnak mondható, hiszen jellemző is a jogalkotóra és annak szellemiségére. Miközben valamiféle nivellációs kényszerből differenciálás nélkül egy kalap alá kívánja venni a teljesen eltérő munkákat és a teljesen eltérő felelősségi körben dolgozó orvosokat, mondjuk, a betegszállító, beszállító munkásokkal, add ig a javaslat döntő része valójában csak az orvosokra vonatkozik. Nem abszurdum tehát az az igény, amit már a kamara is megfogalmazott, hogy az orvosokra külön törvény vonatkozzon.
