Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. június 3 (77. szám) - Az orvosok és más egészségügyi dolgozók jogállásának egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. CSEHÁK JUDIT egészségügyi, szociális és családügyi miniszter, a napirendi pont előadója:
3756 Ezt még a vidéki gazdák is elismeri k, hogy ilyen igazságos támogatási rendszer, ami az idei évben működött, önök erről nem is álmodtak. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban. – Közbeszólás jobbról: Rémálom volt.) ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm. Ismételten elnézést kérek Farkas Im re miniszter úrtól… DR. NÉMETH IMRE földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter : Németh Imre vagyok. ELNÖK (dr. Szájer József) : Németh Imre miniszter úrtól, ismételten. Úgy látszik, a kevés alvás a levezető elnököt is elérte. Tisztelt Országgyűlés! Befej eztük a napirend előtti hozzászólásokat. Az orvosok és más egészségügyi dolgozók jogállásának egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat általános vitája ELNÖK (dr. Szájer József) : Soron következik az orvosok és más egészségü gyi dolgozók jogállásának egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat általános vitájának a megkezdése . Az előterjesztést T/3780. számon kapták kézhez. Megadom a szót Csehák Judit egészségügyi, szociális és családügyi miniszter asszonynak, a napirendi ajánlás szerinti 25 perces időkeretben. DR. CSEHÁK JUDIT egészségügyi, szociális és családügyi miniszter, a napirendi pont előadója : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy olyan törvé nyjavaslatot terjeszthetek elő a tisztelt Háznak, amelyikről jó lelkiismerettel állíthatom, hogy minden paragrafusában pozitív intézkedést, minden paragrafusában előrelépést jelent a magyar egészségügyben dolgozók, a magyar egészségügy számára. Azonban ez a törvényjavaslat nem elsősorban és kizárólag az egészségügyi dolgozókról, az orvosokról és egészségügyiekről szól, hanem a magyar betegellátásról, a kormány ígéretének a teljesítéséről szól. Tegnap este is elmondtam, most megismétlem: legfontosabb feladat unknak azt tekintjük, hogy jobb legyen a betegellátás, és a jobb betegellátás részének tekintjük annak a gondnak, annak a problémának a megoldását is, hogy jobban fizetett, tisztességes, világos, szabályozott körülmények között dolgozó, létbiztonságban élő , társadalmilag sokkal jobban megbecsült, elismert emberek dolgozhassanak a betegekkel, fordíthassanak rájuk több időt, és a magatartásukkal több biztonságot tudjanak teremteni az egyébként is kiszolgáltatott, nehezebb körülmények között élő, levő betegek számára. Szükség van erre a szabályozásra, hiszen a kiindulási alaphelyzet bizony kedvezőtlen volt, és még ma is számos tekintetben az. Kedvezőtlen volt, és ezért volt szükség az 50 százalékos bérintézkedésre, amelyik elsősorban az egészségügyi dolgozók mé ltatlan bérezése miatt került a kormány programjába, hiszen az egészségügyi és a szociális szférában dolgozók 5060 százaléka minimálbérért dolgozott, és a másik, maradék 40 százalék bérezése, javadalmazása is alig haladta meg, olykor csak egykét ezer for inttal azoknak a bérezését, akik minimálra lettek beállítva. (9.50) Ezért ezt az aránytalanságot csökkentette az 50 százalékos béremelés; ezért azt a veszélyt mérsékelte, amely abból adódott, hogy hiányoztak az egészségügyből az ápolók, egyre csökkent azok nak a száma, akik az egészségügyben akartak dolgozni és azoknak a száma, akik valóban ott is dolgoztak. Meg tudtuk állítani, legalábbis országos szinten, ezt az eláramlást, bár kétségtelen - és ezt
