Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. június 3 (77. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. NÉMETH IMRE földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter:
3750 Természetesen ez az átállás, az európai uniós csatlakozás több feladat elé állítja az országot, át kell állni egy más értékrendre. A mezőgazdaság és a vidékfejlesztés tekintetében a legnagyobb ez az átállási igény, hiszen az Európai Unióban nincs még e gy olyan ágazati politika, amelyet központilag vezérelnek az Európai Unióban, és nem adnak választási lehetőséget a tagországoknak; vagy alkalmazzák azt a rendszert, és hozzájutnak a forráshoz, vagy nem alkalmazzák, és nem jutnak hozzá a forrásokhoz. (9.20 ) Úgy gondolom, e téren a tanulópénzt az önök kormánya már megfizette a SAPARDprogramok révén, amikor is nem akarták elfogadni az Európai Unió normatíváit, nem akarták funkcionálisan szétválasztani azokat a feladatokat, amelyeket az európai források kiuta lása során meg kellett tenni. A kézből etetés politikáját, amit az agráriumban folytattak az elmúlt évben, úgy gondolták, hogy az EUpénzből is lehet folytatni. Erre mondta az Európai Unió, hogy uraim, a saját pénzükből igen, de a miénkből nem, egy vasat s em. Ezért vesztettünk el három évet a SAPARDban. Mi ezt nem akarjuk megismételni. Ennek megfelelően úgy gondolom, meg kell tennünk (Tóth István: Miről beszélsz?) azokat a lépéseket… Aki nem ért hozzá, ne kérdezzen közbe, képviselő úr! (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Mindenhez ért!) A magyar vidék természetesen, úgy gondolom, valóban nehéz helyzetben van, ezt nem is vitatom el, de azt, hogy a kormány falurombolást végezne, kerek perec visszautasítom. Úgy gondolom, itt racionalizálás és újjáépítés folyik. A képviselő úr által említett problémák, sertés, fagykár, tejpiaci bomba, úgy gondolom, valóban élő problémák. Erről nem a kormány tehet, Európaszerte sertésprobléma van. A tejjel kapcsolatban is: nem mi hoztuk létre ezt az állatmennyiséget, amely 400 mil lió liter tejfelesleget produkál, és a levezetése komoly a piacon, de az szintén merő tévedés, hogy mi nem teljesítettük a megállapodást - egyedül a kormány teljesítette. Az más kérdés, hogy a termelői önkorlátozást, amit fölvállalt a terméktanács, nem haj tották végre. Ezért újabb lépéseket kell hozni a konszolidálás érdekében. Nézzük a hivatal ügyét! Valóban, egy más szervezeti rendszert kell kialakítani. Az európai uniós források termelőkhöz való eljuttatása érdekében ki kell építenünk a mezőgazdasági és vidékfejlesztési hivatalt. Hiú az az elképzelés, mely szerint ezt úgy meg lehet csinálni, hogy a jelenlegi hivatali rendszert változatlanul hagyom, és zöldmezősként, az utcáról fölvett emberekkel fölállítok egy 700800 fős apparátust. Utána pedig - mivel n yilvánvaló, hogy nemzeti keretekből nem tudok támogatásokat adni, nagyságrendileg sem ekkorát, mint most - az utcára kiteszem azokat az embereket, akiket nem tudok finanszírozni. Ezért mi az átépítést választottuk e tekintetben. Júliustól működni fog kormá nyrendelet alapján a mezőgazdasági és vidékfejlesztési hivatal, és mindazokat az embereket, akik eddigi munkájuk alapján bizonyítottak vidéken, megpróbáljuk a megfelelő helyre elhelyezni. De ahhoz, hogy itt egy működőképes rendszer legyen, az Európai Unió bizonyos szabályokat megkövetel. Ugyanaz az ember, aki megírja a pályázatot a gazdának, nem bírálhatja el és nem ellenőrizheti le. Sajnos, ma a falugazdászhálózatban ez a rendszer működik. Ezt tovább nem tudjuk működtetni, tehát szét kell választani a fal ugazdászokat szolgáltató emberekre, akik szaktanácsot adnak a gazdáknak, azokra, akik lebonyolítják a pályázatok, a támogatási igények befogadását és az ellenőrzését. Ez három különálló funkció, amit az Európai Unió tőlünk megkövetel. Ennek megfelelően úgy gondolom, a szolgáltatás valóban legjobb helyen a köztestületi Magyar Agrárkamara keretében kell hogy működjön. Nagyon sajnálatos, hogy a gazdajegyzők, akik annak idején szépen bedolgozták magukat, önöknek nem feleltek meg, odavissza csoportosítgattuk őke t. Ha megmaradt volna az a rendszer, semmiféle zökkenő nem lenne ez ügyben. Nyilvánvaló, azt, hogy hogyan kell elosztani az embereket, alapvetően a feladatok szabják meg. Úgy gondolom, hogy itt semmiféle szétzilálásról, szétrombolásról nem lehet beszélni, a megfelelő embereknek keressük a megfelelő helyet az új európai uniós struktúrában.
