Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. június 2 (76. szám) - Személyi ügy: - A budapesti 4-es - Budapest Kelenföldi pályaudvar-Bosnyák tér közötti - metróvonal első szakasza megépítésének állami támogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. DEUTSCH TAMÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
3717 nagyon fontos tétele a törvénynek. 50 m illiárd forintot meghaladó beruházás esetén minden alkalommal az Országgyűlés, a parlament felhatalmazását kell kérnie a kormányzatnak. Még egy tételről szeretnék itt beszélni. Sokszor elhangzik a sajtóban is, ellenzéki képviselőtársaim a bizottsági ülésen is ezt felvetették, hogy vajon megérdemlie a főváros, hogy ekkora beruházással támogassa az állam. Hibás az a politikai szemlélet, ha bárki a fővárost és a vidéket szembe akarja állítani egy ilyen beruházás kapcsán. Úgy vélem, ennek az országnak szüksége van autópályára is, de ugyanúgy szüksége van a metróra is. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előző kormány fúrta a metrót, no nem az alagutat, hanem magát a beruházást. Ez, ahogy már említettem, 60 milliárd forint pluszkiadást, és öt év késedelmet jelentett. (23.40) Kérem tehát kedves képviselőtársaimat, elsősorban az ellenzéki képviselőket, hiszen abban biztos vagyok, hogy az MSZPs és SZDSZes képviselők támogatják ezt a törvényjavaslatot, hogy támogassák a metrótörvényjavaslatot. Mutassák meg, hogy nemcsak szavakkal, hanem a cselekedeteikkel is támogatják, hogy a metró tovább épüljön. A metróvonalak tekintetében Budapestet megelőzi Prága, Bécs, de még Bukarest is. Azt gondolom, Budapest készen áll arra, hogy ezt a lemaradást bepótolja. Ez ma már csak a tisz telt Házon múlik. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.) ELNÖK (dr. Szájer József) : Most a Fidesz vezérszónoka következik. Deutsch Tamás képviselő úrnak adom meg a szót. DR. DEUTSCH TAMÁS , a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök úr! Tiszte lt Ház! Hölgyeim és Uraim! A FideszMagyar Polgári Szövetség országgyűlési képviselőcsoportja támogatja, hogy Magyarország fővárosában, Budapesten metró épüljön. Támogatjuk azt, hogy messze a főváros határain túl is komoly jelentőséggel bíró állami, önkorm ányzati közös nagyberuházás - hogy egy ilyen, talán Gy. Németh Erzsébet számára is kellemes emlékeket idéző, 1995 előttről is ismert kifejezést ide idézzek , szóval, egy ilyen komoly infrastrukturális beruházás kérdéséről törvény is rendelkezzen. A törvén y végszavazása során világossá és egyértelművé fogjuk tenni mindenki számára, akinek a szívébenlelkében kétség van ezekkel az ügyekkel kapcsolatban, hogy a Fidesz a metróépítést támogatja. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kínálkozó lenne az alkalom, hogy az el múlt legkevesebb fél évtized indulatokban, érzelmekben, vagdalkozásban, esetenként gyalázkodásban oly gazdag metróvitájának története folytatódjék a mostani törvényjavaslat parlamenti vitája során. De csalódást kell okoznom, csalódást kell okoznunk azoknak , akik erre számítanak. Aki a metróvitáról beszél, az a terhes múlt felé fordul, aki a metróépítésről beszél, azt gondolom, az a jövő mindannyiunk számára fontos kérdéseivel kíván foglalkozni. (Kuncze Gábor közbeszól.) Éppen ezért Kuncze Gá bor elismerő szavai közepette is szeretném továbbfolytatni a FideszMagyar Polgári Szövetség országgyűlési képviselőcsoportja álláspontjának ismertetését. Egy szó mint száz, a metróvitát mi a magunk részéről egyszer s mindenkorra szeretnénk befejezni, mert a metróvita a rendszerváltoztatást követő egész magyar politikai elit közös kudarcához vezetett; ahhoz a közös kudarchoz, amiben mindenkinek sajnos megvan a maga része, ahhoz, hogy 1990 óta egyedül KözépEurópa, de sajnos egyedül KeletEurópa nagyvárosai közül Budapesten nem épült metró. Nem épült metró az Antall, Borosskormány idején, nem épült egyetlenegy centiméternyi metró a Hornkabinet idején, sajnos nem épült egyetlenegy centiméternyi metró az Orbánkormány idején, és még nem épült egyetlenegy cen timéternyi metró a Medgyessykormány idején sem. (Derültség. - Tompa Sándor: De nekünk még van három évünk!) Ilyen és ehhez hasonló kijelentések kapcsán önök mindig előszeretettel szokták úgy folytatni a mondataikat, hogy ha valami a közös kudarcunk, akkor a közös kudarcból a másik félre eső részt említik meg, azt hangsúlyozzák. Nekem eszem ágában sincs erről a kérdésről szólni. Ha valami mindannyiunk közös kudarca, akkor nyilvánvalóan abban megvan a mi felelősségünk is, ezt a
